MTÖK

M T Ö K (mütyüri trónkövetelök önképzö köre, mint a - 'semmit' - tudás egyeteme) bemutatkozásával és ajánlásában fogadjátok plizvelkámmal TEOfil Moevkje (Mohikánovy of Last Time) Mentálhigi füzetek, Kis fekete mesék és Elmemagazin c. ugrifüleseit.Többnyire és általánosan,a konkrét többértelmű, a nem konkrét egyértelmű viszonylatait forszírozom, mely szempontok az igazság-valóság különbözőségének és azonosságának racionális és egyben irracionális hálózati egységét tükrözik. - szándék szerint: - hogy a szemléleti különbözőség tekintetében létrejövő frusztrációk ne legyenek a kifelé és befelé irányuló agresszív reflexcselekvések motivációi, szükségesnek tűnik egy 'letisztult nézőpont' kialakítása, ami az érzékelés természetét alapul véve, 'kívülről tükörben' láttatja a 'lényegi' kérdésekhez vezető egyéni utat



- egy pici Implicit



Általában a tartalmak befogadására, értelmezésére irányuló szimpátiánál az analóg tudati aktivitás is jelen van, (a spontán meditáció azonosságot hasonlító logikája) aminek megközelítésében, egy 'rejtőző' (kódolt) 'lényeg' homályossága első benyomásként zavarónak tünhet, de érdemes tapasztalni hogy ebben az elsődlegesen nem értelemmel közelítő állapotban a meditációk, szemlélődések, a le nem zárt tudati konstrukciókat szabadon lebegtethetik a legkülönfélébb egyéni aspektusok és játékok szabadságában, mint egy megtermékenyítve az ihletek, inspirációk potenciáit az intuíciók irányába - és jó felejteni (vágyott amnézia) hogy a kizárólagosan célirányosra tervezett pragmatikus igény mögött, a ráció teljesítmény kényszerzubbonya működik, a haszonelvű időnormák fogságában, amit irritál a céltalannak titulált örömelv megnyilvánulása



Mentálhigi füzetek

Kis fekete mesék

Elmemagazin

Mentálhigi füzetek 1

világnézetek


A szellemi szerveződések mindig megfogalmaznak maguk és egy nagyobb 'közösség' számára egy sajátos élet és létszemléleti megközelítést, melyek részei lesznek egy absztrakt egésznek felfogható össz-szemléletnek - a megnyilatkozó szándék önmagán keresztül is érzékelteti a lehetséges világnézetek összességében, annak tulajdonságait és  formai sokféleségét

az izmusok sokvariációs változatai (mint egyéni és áttételes egyéni (kollektív) deklarációk, a jelen konkrét fizikai síkján  ütköznek egymással érzés szinten, de tartalmilag képeznek egy olyan világnézeti 'összmennyiséget', ami létezik, jelen van, de nincs visszaható értelmezhetősége (minősége) az elhatárolódó egyedi eredet identitását mutató világnézeti formák számára
a forma, önmaga speciálisan egyedi időszemléletében, a lényeg tulajdonítását is határozottan magának követeli

a különbözőség érzetét és identitását, ebben az esetben "az egy valami helyes, a többi helytelen" 'elgondolás' alapozza meg - annak az ismeretlen világnézeti 'egységnek' öntudatlanságában, ahol a realitásnak felfogott dimenzió csak egyféleképpen,- a lokál téridő mikrokozmosz jelenlévőségében ismerhető fel.
Így a kódok formai eltérésük folytán, lényeginek is tekintett "pillanatnyi" identitásuk végérvényesnek betudott ("mozdulatlan") realitásához igazodnak -
- a szemléletek szintézis nélküli stabilitásukban, egyben instabilak is -  a valóság szempontú relativitás konkrét sok és  többértelműségét mutatják

( bizonyos 'díszhalak' felhasználó memória tartománya 3 másodperces - (állítólag) - lehet hogy ezért nem őrülnek meg az akváriumban)






Mentálhigi-füzetek

1 (igazság- valóság leves)

 Az intézményes oktatásban a vezérelv, maga az ismeretanyag, többnyire mindig valami konkrét, fix tartalom, így ha azt kérdeznék tőlünk hogy mi az igazság, vagy kinek van igaza - akkor várnánk hozzá a konkrét történetet, amiben feltételezésünk szerint majd el tudnánk dönteni hogy mi az igazság, vagy kinek van igaza. Magáról az igazságról, mint absztrakt vagy szintetizálható fogalomról, valószínűleg homályos elképzelésünk van, konkrétumok nélkül, - ha nem tartjuk eleve értelmetlennek a kérdést, - ami nem jelent többet, mint hogy nem értjük - illetve még azt, hogy különösebb önismeretek nélkül is használunk ideológiákat, dolgokat, érzéseket)

 Amikor történet nélkül kell megismernünk az igazságot akkor nincs felhasználói értéktényező a logika számára, - vagyis egy olyan formális, eszenciális logikára van szükség aminek eszenciája nem a „felsőbbrendűségében” van, hanem az értékmentességében.( Az érték, a jó és rossz dimenziója, így az értékmentes, a „túl jón és rosszon”- klasszikus gondolat igényét fejezi ki.) A minden értéktől mentes logika számára szükséges felismerni azt a legáltalánosabb alapot, gyökeret, ami az általa vizsgált összes jelenséget magába tudja foglalni, külön eredőtől származtatott fekete bárányok nélkül.

 Mindenféle érzékelési viszonylatban, így az olyan tudati tevékenységnél is, mely a megismerésre törekszik, megfigyelhető az alapvető tulajdonság, hogy az AZONOSSÁGOK és KÜLÖNBÖZŐSÉGEK kategóriáinak, állandó és folyamatosan egymásba alakuló alkalmazásával operál.

 A különbözőségek kategóriáiban válik láthatóvá a szubjektumok természete, akik,amik, az érzékelési összpotenciájuk kondícióival ill. azok függvényében szükségszerűen differenciálnak, szelektálnak, megkülönböztetnek, analizálnak, (a jó és a rossz poláris dimenziójában) - majd ennek végeredményeképpen összegeznek, – amit úgy hívnak,hogy IGAZSÁG. Az igazság így a mindenkori pragmatikus felhasználhatóság igényében és az adott érzékelési öszpotenciák függvényében természetszerűleg relatív értékrend, ezért lényegileg a megismeréshez csak közvetetten vonatkoztatható.- (természetében: az ego akarata és identitása.) Az igazság, a konkrét éppen aktuális jelen mérésének tükörképe a felhasználó, - itt mint értelmező szempontjából.

 Ebben az irányultságban nem az időszintézis jelenik meg, hanem a belső tartalmak szintézise, ami az összes anyagcsere paraméter balansz helyzete által változtatott poláris pontok miatti változást, formálódást mutatja, ezért folyamatos korrekcióra szorítja az igazságot, mind az egyénit, mind a kollektívet - (a kell, - nem kell mikrokozmoszt kuszálgatja) Az igazság így az lesz mindig ami jó nekünk, amit értünk, amit felhasználhatunk Az igazságok identitásai ütköznek, az egyes emberi élethez képest gigantikus idősíkokon keresztül, amíg eljutnak önmaguk valóságának, a nem poláris értelmezéséhez. A Valóság, mint szó, használatban van ugyan, de értelmezése még a személyes és kollektív tapasztalatok „tényvilágára” korlátozódik, vagyis a tartalmilag irracionális ("hálózati") jellege, mely a konkrét érzékszervi tapasztalatok végtelen természetét és felhasználói szelekcióinak értelmezését mutatja, - differenciálatlanul az igazságtól értelmeződik, ami különbségtétel hiányában, az igazságon belüli jó-rossz differenciával lép a helyébe, és ebben megjelenik a „valótlan nem igaz” is mint "értéktelen" tévedés, („nem tény”és fekete bárány), amivel szembeállítva, az „objektív”fennkölt terminusa áll, - de ez megegyezően összemosódva azzal az igazsággal, ami a kollektív tapasztalat olyan egysége, ami az érzékszervi azonosságok önhitelesítésében kimerül - (a faj egojában), - így ha az „objektív kritériumait” elég sokan és hangosan kiabálják, akkor kapjuk az etikus tudósok modelljét, akik által a tudomány, mint a kollektív tapasztalat intézményesített szentsége, áldását adja az „igaz valóságra”.


 a tévedés természetéhez


 Általános (abszolút) értelemben nem lehet tévedni, mert a Valóság-hálózatban előforduló, inger-válasz interakció, mindig a konstellációs össz-kondícióival történik meg, és nem olyan célzatok jegyében, ahogy "kellett volna történnie", a mi mechanikai szemléletünk fókuszában - azaz formálódik a valóság érték nélküli mozgásviszonylata - független attól, hogy helyesnek vagy helytelennek tartjuk - próbáljuk megkülönböztetni a felhasználói értéktől, - mert annak alapján, minden olyan dolog téveszme, hazugság, ártalmas, örültség stb. lesz, ami nem minket igazol - természetesen csak akkor, ha megismerni szeretnénk valamit, - (ha felhasználni akarjuk, akkor nagy segítségünkre van a tévedés-tudat, mert identitásunkat és motivált akaratunkat kondicionálja, valamint sarokba térdepléshez kényszeríti ellenségeinket ) " szigorúan tudományosan azt mondjuk" ; - 'ami működik, az már nem lehet tévedés', - mert az "objektív feltételek" körülményei létrejöttek, viszont a valóság "működését" egy huszárvágással is tévedésnek minősíthetjük, ha rossz kedvünk van és csak a Jót akarjuk bevonzani - ez még játékos is lehetne, ha nem járna otromba tréfák kieszelésével, mert így már nem olyan gyerekesen helyes dolog, hanem felnőttesen gyerekes lesz, - ami az egyszemű Óriás jót akaró rettenetes kiszámíthatatlanságát idézi, - akinek ha nem jó jelszót mondunk, - ezt-azt, levág rólunk




 ismeret tükrök - okos trükkök

Az urbanisztikus népszaporulatban létrejött élettér anomáliák, - melyek egyrészről az egyirányú gazdasági érték transzformációkat hozták és szabadították magukra, - a megismerés tudati potenciájának irányát is átformálták abban a sürgető felhasználói vezérelvben, amelynek 'egy-ügyüségéhez' minden megismerési késztetés, öröklődve alárendelődik.
A futószalagon adagolt, kötelezően és csak racionálisan elsajátított uniformizált információnak, már nincs egyéni érzelmi vonatkozása, - átérzése, analógiája, - minden kísérlete, ami nem célirányos, felesleges időpocsékolás lett a létfenntartás és szabályozás besűrűsödött teendői közepette, - ezért a szülők és gyerekek érzelmei vagy egyéni érzései, a megismerés öröméhez már nem kapcsolódnak, (ebben a formában) - az ismeret leválasztva az empirikus fúzió lehetőségétől, csak a használhatóság funkciójában jelenik meg,
- különválasztva az egyén érzelmi világától lesz önmaga számára követendően "objektív", amihez igazodnia kell tudatilag - míg az érzések, érzelmek, az erkölcsi dogmáknak alárendelve és elszigetelve konzerválódnak, a tudat egyébként is beszűkített - változó értelmezéseinek, idődimenzióinak, hatásaitól.
Ezeket a gátlás alá rendelt tudati és érzéki érzelmeket, csak az un. 'intim' szféra kényszerű létrehozásában tudta a személyi psziché megélhetővé alakítani, mint ahogy a tudatnál ugyanezt a védekezési mechanizmust jelentik a "titkos" 'hermetikus' megismerési irányzatok illegalitásai

- a tudás-örömök, melyek az érzelmi kultúrát, a tudat általi jelenbe hozhatnák - misztifikált és romantikus elképzelésben, az un. 'megvilágosodásokban' érhetőek csak el, amelyek rendszeresen és széles választékban megjelennek egyéni próféciákban, a kulcsrakész létlényegek piacán - általában, egy szempontú, hit alapú természetük, - egyedüli modellnek beállítva magukat, adják a 'forma', egyszerűen kezelhető univerzális varázspálcáját mindenki méretére - vonzásuk ; - az érzelmek és tartalom "sima" -(komfortosan zökkenőmentes) - fúziójának lehetőségében és alkalmasságában rejlik, mert ez, mint régóta mostohán kezelt általános alapigény, - könnyen elegyedik e lehetőség reményében
.
Az ismerethez kapcsolódó érzelmek szintézisének összetettsége, amik az 'átérzéseket' (érzelmi azonosságokat) és a tudat számára az analógiákat teszik lehetővé, - hosszadalmas, generációsan nehéz szülések folyamat-állapotait is tartalmazzák, amik az egyéni megközelítéseket hajlamként örökítik az érzések predesztináltságában, (szenzibilitás) - motiválva a már meglévő ismeretek közti összefüggések keresését, - egy újabb átfogó időegységhez.
Ezek praxisaiban, - az adott kor szellemi normáitól szabadulni próbáló tudatoknál, az egyéni pszichés identifikációk is megjelennek, amelyek mindig az adott rációs állapottal időszinkronban "élik" meg annak érzelmi és absztrakt vizuális jellegét is - és az ennek megfelelő helyzetváltozásokhoz mérten kerülnek olyan pszichikai állapotokba, amik nem csak az útszakaszok végein elért addig soha nem tapasztalt elementáris extázist élik meg, az analógiák egymás által megnyíló tér-idő tágulásaiban, - hanem az út közbeni szükségszerű öngerjedések, neurózissal, paranoiával, hallucinációval, stb. - velejáró állapotait is, valamint az egyéni érzéki késztetések spontán aberrációinak útkereséseit

Az általános fogyasztói önérzet, tudattalan kultúrájában, meg nem fogalmazottan minden leigázható és így rendíthetetlen mohóságának határozott akarata szerint a tiszta eszenciális 'Jót', ki kell, - tehát ki lehet vonni, már az időből is, - lenyesegetve innen-onnan egy-két ezer évet.
A tudat és érzelem, szintézis kapcsolatának természete még csak utópisztikusnak tartott kísérletekben sejthetőek,  de az már régóta tapasztalható, hogy összetevőinek lefojtása vagy hígítása, nem "illik" bele a szimbiózisok élettér arányainak épülésébe






 Hiányzó analógiák

Annak ellenére hogy az analízisek "fejlettségébe" és kultúrájába beleszédülünk és ezeket mint technikailag kódolt és különálló részeket mechanikusan és koordinációsan működtetni vagyunk képesek ( x számú feltételek megléte esetén) –ugyanakkor a szintézisek, analógiák kapcsolódásai vannak jelenleg aránytalanul elmaradva az idealisztikus egyensúly feltételezésében, ami a különböző szemléletek egymáshoz képesti arányait jelenti, melyek átérezhetővé tennék, az egy világ és számtalan világnézet viszonylatait, -


 [ A „szédületes” technikai fejlődés mellett, - a tudat kollektív kifejlődéséhez viszonyítva, az a „ bizonyos” csiga valóban bedől a kanyarban a motoros szemüvegében amikor elszáguld mellette. (Robin Hood nagyapái és Superman unokái között a formai különbség a tölgyfabunkó és a lézerkard, lényegileg viszont ugyanabban a rítusban hadonásznak időtlen idők óta, - mindahányan és mindannyiszor az örökölt angyal-ördög képzetük szabad szerepválasztásában próbálják sátánképüket a külvilágra kivetítve megrongálni,]

 Az érzékelési szintézisben megjelenő környezet (lokáltér) értelmezése, össztartalmában lényegénél fogva meghatározott – mivel a belső logikai tartalmak, (felhasználási szükségszerűségek) - átkódolják a felhasználási érték szerint a valóságot, (igazsággá), Ezután már csak a poláris alapon önmagát magyarázó belső logika áll rendelkezésre a megismeréshez is - és mivel ez minden felhasználó szubjektum lényege ,- így természetszerűleg tartják fenn az élet-létezésük virtuális, - és a valóság hálózat jellegét. - Az analógiához, az azonosságok érzékelési szempontjai a relatív belső világ felöl közelíthetőek, mint önkontroll,önismeret, analóg tükörképpel való szembesülés, - és mivel tehát az érzékelés genetikailag adott összpotenciáinak természetében determinált a „külső” környezet tulajdonságainak az értelmezése, így belső természetükben találhatóak azok a valóság - analógiák amelyek minden véges dolognál, azaz a létezés „egészére” vonatkoztatva is megmaradnak a megismerhetőség keretein belül, - ezen kívül az empirikus dimenziót is ez a viszony teszi progresszív irányba azáltal,hogy az empatikus alapállást, az érzelmi „azonosságokat” feltételezi a formai különbözőségektől elvonatkoztatva.

 Hívők és hitetlenek a 'hívők és hitetlenek' érzelmi életének különbözősége, egymáshoz viszonyított értékrendjükből, valószínűleg nem érthető, csupán az önmagunk 'helyes' útjának tudatát erősítheti bennünk, rosszabbik esetben a lesajnáló ábrázolás, - ami a 'vég' nélkül ismétlődő "tartalmatlan' élvezetek hajkurászásának képzetét kelti - olyan felsőbbrendűségi érzetet generál, ami abból az 'időtudatból' ered, ami a mi saját hitünk jelen értékeinek végtelenségét feltételezi - bár a hit természete is egyben, hogy "ne lássa' előre önnön változásainak átalakulását, a 'fizikális matériás' dimenzióban is ez történhet, csak ott egy rövidebb 'időtartamot' nem látunk át - és bár tudjuk hogy úgy is megéhezünk, mégis jóízűen tudunk enni, (megelőlegezve hogy van mit) mélyen megérintőek a hitvilág szembesülő tapasztalatai - tartalmukat az a 'józanító' realitás formálja, ami a túlélés személytelen pragmatikus "bölcsességére" cseréli az érzelem egyedi irányának misztériumát, - (amiért nem érdemes úgy odalenni vagy belehalni) - egy csalatkozás eset utáni okosság tabletta bevételével, a teljes egészként vágyott élet látomása, már csak egy naivitás álmodozása lesz, a folytonos mulandóságban - valós rémülettel tölthet el a tapasztalt hitetlenség tudata, - mely a natúr matériának adja életét, a 'halhatatlan' létezésért cserébe - halálát beleszőve az 'életképes' túlélés értelmezésébe - és az újjászületést, valaminek a szükségszerű folytatásának látva - ami ma őszintétlenség, az tegnap vagy holnap diplomatikus tapintat lehet - ha az érzések változásait nem követné ítélet, elvárás és magyarázkodás, - akkor nem kapcsolódna össze folyamatosan a történések érzelmi logikája és a szabad folyamok áramlása kiegyenlíthetné, annak kizárólagos birtokviszonyba korlátozását - mivel ez még sincs így, feltehető hogy a tudat racionalizmusa és az érzésekből álló hitvilág érzelmi viszonyulása, két különböző érzékelési dimenzió. amit az 'én' ego hordoz önmagában és amelyek egymásra hatásukban, belső viszonyuk folytonos mozgásban lévő identitásait jelenítik meg - hogy miért olyan valaminek a természete, mint amilyen, azt akár meg is ismerhetjük, de azt is hihetjük, hogy rossz eredetének végzetes hibája, hogy nem minket szolgál


 Szolgáló tudomány :

 A társadalom "szolgálatában" levő tudomány, - olyan kérdéseket "nem szívesen" tesz fel magának, amit nem tud azonnal megválaszolni, - ezeket régóta átengedi a szabályozás társadalmi rendszereinek, így annak "kényszerűen tudománytalan" jegyében és az ego-identitások regresszív tekintetében, a dogma karakteres természete mindig felismerhető. Ebben a szemléletben, a dolgoknak csak egy tér - idő helyzetük és értelmezésük lehet, amit a dogma igazsága jelöl ki, (önnön időtudatának kezdeteként), - ezért a mindenkori, genetikai-analóg időket, amelyek bármilyen lét és életciklust átfognak: (a felfejlődések – azonosságok – bomlási szakaszok) - ebben a kondícióban nem ismeri fel, ill. még képtelen egy analógiában azonossá tenni önmagával - így az éppen megélt időszakasz helyzetéhez mérten fejezi ki viszonyát az idő értelmezésében, és "történetének"meghatározásában - elhatárolódva "kívülálló" polaritásaitól, melyeket tapasztalva fogalmazódnak meg a tükörképek negatív lidércképei,- ettől kezdve értelmeződnek a "szembenálló" különbözőségek idegen eredetűeknek, és lesznek ezáltal "tévesek, rosszak, igazságtalanok, bűnösek, ártalmasak" stb.

 A belső értékrend abszolutizálása úgy formálja át a dogmán kívüli valóság értelmezését, mint érdektelen (primitív) vagy elpusztítandó (eretnek) értéktelenséget és tudati aspektusa nem a megismerésre törekszik, hanem a szabályozás elvű felhasználás kisajátítására. A dogmán belüli értékrendi identitás időalapja és a kollektív tudat egyik szimbóluma, - maga a kijelölt Történelem, - vagy eseménysorozat, vagy mikrokozmosz szinten a sztori, egy olyan mese, amihez érzelmi indulatok is társulnak. Azáltal hogy a történet, a tartalmi értelmezésben, nem tud egyértelművé lenni, utalás arra hogy a történet alapját érzelmi identitások képezik, melyek a különbözőség ideájában találják meg önmaguk aktuális lényegét, - ütközéseket generálva, és a szintéziseket reflexszerűen elutasítva, - a változás, vagy a szabad értelmezés lehetőségét kizárva. Ezek a "regresszív" identitások, aktív poláris viszonyt alkotnak a történettel , mintegy lételemük, és általuk fenntartott érvényükben, racionális síkon szervezik hierarchia igényüket. A szintézisképtelenség egyre inkább arra motiválja, hogy az állandósult különbözőség érzetben megkreálódjon az ellenségkép, - amiben az érzelmi identitás, agresszív indulattá redukálódik és így pszichikai vonatkozásban, elmerüljön a belső ego ellentmondásainak poláris ütközéseiben ahol az igazságok egyedi jellegének mindent elsöprő kényszeres érvényesítése, a folyamatos RIVALIZÁLÁSban tegye az egot végleges lényeggé és ebben őrölje fel az eredendő szenzibilitás potenciáit. A dogma, - az igazságok szintézisét, nem az egyének belülről épülő folyamatában látja, (az "egész" nem a "részek" által szerveződik) - hanem mindig a "Teremtés-kinyilatkoztatás" hátteréből rendeltetik el az egyén szabadságának határa - lehetőségeit a hierarchia-mag perifériájában rögzíti, ahol és amiben környezetének, és önmaga változásainak kezelhetetlensége, identitás zavarokon keresztül alakítja, az örömtelen feladatok személytelen végrehajtójává. A dogma - a változás folyamatosan visszatérő jellegét nem ismeri el, ill. értéktelen negatívizmusnak értelmezi - mert abszolutizált, fix tér- idő helyzete ("feltétlen hite") nem alkalmas más tér – idő helyzetek analóg kezelésére, amivel a változások folyamának részeként lenne képes értelmezni önmaga mozgásviszonylatait.

Változó 'idők'

 A vágy, az akarat, a cselekvés, egy speciális tér-idő léptéket, nagyságrendet feltételez - az egyenként személyiséghez kötött cél motivációk különbözőségével változnak és változtatnak, legfőképpen azzal hogy a mindig éppen konkrétan érzékelt fizikai tapasztalatban létezve alkotnak képzetet az idő viszonylatairól, ami köré az "érvényesség" felhasználó szempontú fogalmi értelmezései szerveződnek így a múlt is változni kezd a megítélésben az aktuális jelennel együtt, mert a múlt képzetéhez tartozó időszemlélet, a memóriával formálódó érzet, a jelen érzet képzete az elmúlt dologról és semmiképpen nem maga a múlt az akkori konstellációival, továbbá ha mégis komolyan gondoljuk, hogy a múltról való konkrét eseményekhez kötődő képzet, a múlt egyedüli és "helyes" megismerését jelenti (az akkori konstellációjával azonos érzékelését) - akkor a jelen, jövőbeni múlttá válásakor, ugyanúgy elveszti megismerési képességét önmagára, mert a 'jövő tapasztalatainak hiányában nem tudjuk megítélni a jelent, amiből most a múltat szemlélnénk (feltételezve a tapasztalatok végtelen halmazának növekedésében elérhető "tökéletes" (állandó érvényű) szemléletet, ami az összes időviszonylat, egy időpontból nézett pontos tükörképét adná meg) - a tények és igazságok, időn keresztüli szükségszerű változásainak természetében, a relativitásban érezhető a valóság jelenléte, ami a változás-mozgás jellegében bár mit képes realitásnak vagy irrealitásnak láttatni (időszakosnak vagy időtlennek) - és ez felül is írja a tény kritériumait, valamint a jövőre vonatkozó ideákat, de ezt, az aktuális téridő érzékelés, racionálisan nem tekinti következetlenségnek, mert az adott tér-idő polaritásában létezve, a szemlélet 'feloldódik' az idő különbözőségeinek érzett és ütköztetett viszonyában - ezeket jelenidőben, zárt idő szemléletei (dogmái) próbálják stabilizálni, az adott jelenkor megegyezéseihez és az elvont történelmi identitáshoz - ez egyben a fajon belüli ego centrikusság tartalma is, ami nem teszi lehetővé, hogy nagyobb tér-idő nagyságrenddel rálátás legyen egy átfogóbb kollektív eredetre (történetre) ami a jelenhez lenne képes 'igazítani' a múlt a jelen és a jövő különböző identitásait az idő szintézisében, a múlt-jelen-jövő skálának összefüggésben kellene mutatnia magát, - a felhasználás szempontú előrejelzéseknek, az állandó "mozdulatlanságra" lenne szükségük, a stabil érvényesség alapjához, de az időszintézisek hiányában, az idő 'kiinduló pontjai' a célokkal együtt változva, mindig véges memóriákba ütköznek, ahol a 'kezdet és vége' közötti állapotban, a fixált időhöz kötött perspektíva szemlélet, elsődlegesen csak a megkülönböztetések igényében próbálja izolálni, időre vetített értelmezéseit a változástól


- szerelem és egyéb személyes "megvilágosodások" :

 A hit, a személyes fizikai valóságunk öntudatra ébredésének természetes következménye. A szerelemben megélhető hit szabadsága, az egyéni választás tapasztalata a megismerés fizikájában. Ebben az érzetben a hit tárgya azonosítódik az egész létezés lehetséges örömével , - az abszolút időképzet is egy pontba fókuszálódik: az örök jelen érzésével és annak vágyával, hogy mind ez változatlan maradjon,az időtlenség érzet stimulálta szabadságérzettel együtt. A szerelem mint választás, - automatikusan létrejön, nem kell sokat agyalni és komplex stratégiákat gyártani ahhoz, hogy hogyan legyünk szerelmesek, - a hormonális gravitációval támogatott öröklött formai esztétizmus, spontán válassza ki a szempont optimalizálásához közelítő formákat, bár nem lehetetlen hogy az abszolutizált tudati tevékenység melynek alapja a „tudomány-mítosz”, - ezt a dimenziót is a bűvkörébe vonja majd, - mint például a táplálkozást, ahol már nem az számit , hogy mit kívánunk meg, a szaglásunk alapján - mert most már tudjuk hogy az ártalmas lehet, (mivelhogy azt már mi főztük) -( a „táplálkozástudomány” a végtelen hálózati rendszerek ismeretének „birtokában” és mechanikus vegyületeivel már übereli nekünk hogy mi lesz a "legmegfelelőbben és tartósan egészséges") - Egyenlőre a párválasztás szabadsága még önkorlátozás nélkül áll fenn, amióta a széles néprétegek, a korai rabszolgasorsból felküzdötték magukat a családi hierarchia által „kontrollált”választási lehetőséghez, majd avval is dacolva az abszolút egyéni választáshoz. Az egyéni szabadválasztások és megtapasztalási lehetőségek dimenziója, ezzel ki is merül, (első áttekintésre) mert az összes többire olyan domináns módon rátelepült az agyon-szabályozottságára rendkívül büszke intézményes hierarchia, hogy szabad alternatívákat, csak hősies küzdelmek árán lehet létrehozni, ezért aztán a szerelem és a párkapcsolat, kellően fel is értékelődik a kapcsolatviszonyok szituációiban, mint olyan alaphelyzet, mely alkalmas a személyiség különböző rétegeit is fuzionálni.


 A nemi polaritások szimbiózisa mellett azonban az örömforrások végtelensége ad lehetőséget olyan teljességérzetek megéléséhez,amiben ez a polaritás is csak „rész” lesz egy még átfogóbb egészben. Az öntudati szintek végtelen szintézislehetőségeinek variabilitásához akkor nyílik lehetőség, amikor egy hit elvesztése utáni ego-összeomlás arra készteti az egyént hogy minden addigi világszemléletét revizionálja és újraértelmezze . Ez a tendencia azonban ebben a szakaszban már a végkifejlet, mert a hit elvesztése után, a "külső vagy belső" agresszión túl - újabb személy vagy tényező is lehet a hit tárgya, amin keresztül ha megismétli a szituációt, akkor tartósítja a projektív kritikai állásfoglalásait, és nem a szemlélete fog korrekcióra szorulni önmaga szerint, hanem a hit tárgyának valamilyen alacsonyrendűsége fog definiálódni. Ha a hit nem tud regenerálódni más istenségeken keresztül, akkor mindaddig boldogtalan lesz míg új viszonyát nem alakítja ki, így a boldogtalanság érzetét, a fizikai fájdalmon kívül, a hit vagy a megismerés hiánya is okozza, - ami a félelem-fájdalom-bizonytalanság pszichéjével gátolja az egyén identitásának természetét. Identitás nélkül pedig a „tehetetlen” test, energia-prédaként kárhozik az áldozat szerepére.

 Az analóg megismerési viszonyokban, az abszolút szimbiózis dimenzióinak megsejtéseiben, („megvilágosodások”) azok az alig elképzelhető ego-tágulások jönnek létre, ami fizikai gyönyörként egyszerre egészben át sem élhetők, mert pozitív szörnyethalás lenne, - de abba a végtelen motivációba repít ami a halálfélelem - életösztön transzformációival kvantumjaira bontja az ego-t és ugyanakkor egyesíti is a totál abszolúttal. – ezek az érzetek fénysebesség szerűen generálják megszűnésük és születésük egyidejű történésének érzetét, a szabadság eszenciájával, - és az idő-tér logikai nagyságrendjeit tetszőleges fókuszokba állíthatják, a pusztán csak logikai tudat számára, kezelhetetlen irracionalitással, - hálózati rendszerbe téve a differenciálás, szintézis-fuzionálás irdatlan őrületével és mámorával.

 Az Analóg megismerés, - a minden dolog lényegének azonosságára helyezi a hangsúlyt, - az érzékelések, mint mérőpontok, - természetszerű saját realitását nem alá és fölérendelt hierarchikus-mechanikus síkon értelmezi, hanem központ nélküli hálózatban vizualizálódik a valóság képzete, mely az igazságok összessége, - ezért a valóság nem egy konkrét végtelen, mint a hitben isten, - hanem a végesek végtelenje. Ha a végtelent képesek vagyunk irracionálisan is felfogni annak, ami a tiszta (értékmentes) logikában is az, - akkor, többféle igazság szintézise már nem nyilvánul meg lehetetlen feladatként. (Igazság = (idő-tér logikai nagyságrend, - mint ego) (Az egyértelműségbe zárt ego mindig azt kérdezi, hogy kinek van igaza? – ennek vagy annak, vagy egyiknek se, - az, az alternatíva meg sem születhet, hogy mindkettőnek "igaza" lehet, - mert ebben minden igazság, saját érzékelési összpotenciájának és helyzetének függőségében behatárolt tükörképét kellene felismernie, ami által a különbözőségük mellett az azonosságok, mint közös eredők egységének aspektusa is láthatóvá válna. A végtelen végessé degradálásában (ami megegyezik a véges végtelenné avatásával) - az abszolutizált mechanikai gondolkodás ok-okozati operációja egyetlen központi okra próbál visszavezetni és származtatni, mert lokáltér tapasztalatában a mechanika működik, bár ezt felhasználásához és fogyasztásához rendeli, - úgy gondolja, a végtelen létezésnek is,ennek a mechanikának kell engedelmeskednie hogy kannibalizálni tudja.

 Azoknál a méréseknél ahol az anyag megnyilvánulási formáit, egyszerre részecskéknek, szuperhúrnak, kvantumoknak, hullámmozgásnak,(és még sok másnak) – tudják mérni ott felmerül a kérdés, hogy ezek miért nem foghatóak fel saját helyzetükben realitásnak ? (- habár ha a végtelent akarjuk konkrétságában torkon ragadni, (istennel vagy a végső bölcsességgel) , akkor valóban nem érdemes konkrét véges mérésekkel bíbelődni) A kérdésre a válasz onnan nézve egyszerű,ha figyelembe vesszük a megismerés felfejlődési szakaszainak szükségszerű epocháit és a velük járó zsigeri-kritikai álláspontok egymást kizáró regresszivitását. Az analóg látásmódban, ugyanahhoz a megoldáshoz, végeredményhez, végtelen út vezet és a valóság formálódása, minden relatív rész adott összkondíciójának predesztináltsága folytán a lokál és globális térrel való kapcsolatán keresztüli szükségszerűség. ami nem lehet más, csak saját természetüknek tényezői, mely a végtelen mozgás végtelen dimenzióiban, egyszerre azonos és különböző önmagával.



 Teo 7. Racio Racionovics Racionov

 Az érzékelésben abszolutizált racionalizmus, természetében alárendeli olyan információk tartalmának értelmezését, amik nem konvertálhatók saját rendszerének favorizált alkalmazásaiban, - ezért a más dimenziókból jövő érzékeléseket tévedésnek, megtévesztésnek, de leginkább tudománytalannak tudja be. Ezt olyan hatékony presszióval teszi, hogy aki nem tudja tettét az előirt készletből megindokolni, az minimum a lelkiismeret rossz közérzetével és kényelmetlen tisztátalanság érzettel leírtan bűnhődhet - mindig és feltétlenül racionálisra kell átkódolni a más dimenziókat, (mint pl. az általa jegyzett, „magas kultúrában”, a művészetet: ahol a tartalom elsődlegesen irracionális dimenziók fúziójában születik és közvetítődik, - azt is a „mi a mondanivalója” igényében megerőszakolva próbálja átkódolni, hogy a normaideológiához tartozó racionalitás maradjon mégis csak a kizárólagosan üdvözítő, felsőbbrendű információs csúcsdimenzió, mert amúgy a világ értelmetlen és primitív lenne, a "hagyományos" érzékeink hallucigén torz természetében

- A nagy akadályt, az jelenti hogy "valami" nem engedi meg ennek a logikának a többértelműséget, - a változások olyan természetét, mely túlléphet saját biológiai idején. Ez arra mutat, hogy saját végességének nincs tudatában, természetének határai ismeretlenek – ( az öntudatra ébredések visszatérő emlékeinek feltételei még nem jöttek létre, (analógiák) - a faj mint kollektív tudat, kifejlődési szakaszának egy időstádiumát, gyerekkorát éli), - A faj egyrészt „felsőbb”értékűnek tekinti önmagát (a létezés magasabb rendű értelmének, mert úgy gondolja hogy célért, eszméért küzd és nem a „céltalan életet” !?!?!? éli) – másrészt nem tudatosan, - keresi azt az átfogóbb identitást amiben felismerhetné magát teljes egységében, mint részt, - azaz irracionális dimenziójában érzi hogy virtualitásában sem könyvelheti el magát a világ közepének és csúcsának, ahogy kísérti a teljes fajt, (mint "egész világot"), - halandóságának lehetőségével az ego-identitás, a kreált modellek mitizálása által teremti meg kollektív identitását és fogalmazza meg az isten abszolút dimenzióit, amely egyrészt a „nagy egészet” szimbolizálja, mint megismerhetőt és érthetőt, másrészt pedig, személyes érzelmi identitását is megtalálja benne azáltal hogy a teremtés mégis csak őérte történt, - így önmaga tükreként (istenben) megmaradhat a világ közepének és a „nagy egészet” is zsebre teheti – (ez, - mintha az öntudatszintek konvergálása lenne potenciájuk kifejlődése irányában, ahogy a "rész és az egész", ego-transzformációi, tetszés szerinti identitásukat vehetnék fel !?.) A viszony szimbolikus jellegét mutatják hogy a belső tartalmak kivetülései, metakommunikációs tartalmúak - ( pl. a „semmi” belső érzetben, mint űr, mint valaminek a meg nem fogalmazott hiánya, véglegesnek tartott megszűnése, vagy ennek lehetősége - az ismeretlen érzékelése, megismerhetetlenségének fel nem dolgozott hátterében, - kivetül egy megkreált "külső" absztrakt semmivé, amit változatos vizuális formában képzel és annak „természetrajzát” tölti meg praktikus azonosságjegyekkel, amely projekciók nem mindig happy-endel végződnek, mint pl. a neurózisok, paranoiák, vagy elmebajok esetében,

 - itt a semmi, olyan létező valami lesz, ami által a világ átláthatatlan véget nem érő félelemmé alakul - (annak ellenére hogy racionális logikájában nem létezhetne) - mivel ennek a semmi-érzetnek jelenléte mély érzelmi nyomatékot hordoz, - a kivetült kép már a racionalitással sem ismerhető fel, mert annak a helyébe lép, - a belső világ felől jövő érzetek abszolút reál „tényként” lesznek megélve, az un. „egészséges” tudatnál is, - ahogy a külvilágot mint érték-transzformáció által értelmezett képet visszavetítve és „ténynek” betudva dualizálja, „külső és belső” szemléletének viszonylatait, - („igaz-nem igaz, szubjektív-objektív”) – ezáltal már teljes azonosságban saját mítoszával, aminek így már külön eredője lesz saját igazságából, és külön eredője lesz az igaztalannak is ami szintén a mítoszhoz tartozik mint polarité, de nagyon praktikusan, - leválasztva és elkülönítve, az ördög társdimenziójával, minden rossz egybegyűjtő szemeteskukája lesz, amit már kontroll nélkül, önmagunktól függetlennek tekinthetünk, ami nem a természetünk része, csak beszennyez minket” – jól sejthetően hogy ez nem az önkontroll és öntudat kialakításáért történik, hanem az ösztönöknek a kondícióját erősíti, amiben ezek a feltétlen hitnek, vagy akaraterőnek tulajdonított dualitások, kivonják a létmasszából a jó eszenciáját és mindig egyértelművé teszik önmaguk számára a felismerések és cselekvések irányát, az értékítéletek szempontjából. - (ami a szubjektumok identitásának alapkészletéhez tartozik.) A tudatnak is leginkább ösztönös aspektusai vannak, azáltal hogy azonnali célirányos teljesítésre kényszerített. Ha a tudatot nem ebben a ringlispílben vesszük szemügyre, akkor mutatkozik egy olyan természete, amiben mint érzékszerv, - idő és tér-érzékelőként képes differenciálni és kódolni, majd visszatranszformálni az alapérzékekhez, a különböző idő és tér tartományokat, ami általános kódolások lehetőségének alapja.




 Teo 8 – téridőmérő (ezomező szántás)

 A hagyományos filmvetítőnél a kb. 24 képkocka /másodperc vetítési sebesség, megegyezik a „szem-agy” normál üzemű mozgásérzékelő tartományával, (ezzel időszinkronban van) Ha felgyorsul a vetítési sebesség akkor először „vicces” lesz a mozgás jellege, majd a képfeldolgozási kapacitásunk közelíteni fog teljesítőképessége határához, amikor is egy gyorsuló szakasznál, ahol már csak fényvillodzást lát, elveszti linearitás érzetét és a történeti film, kvantumjaira esik szét és így az értelmezési lehetőség is megszűnik. Ha álló képkockákat látunk egymás után, akkor a történés- kvantumok, folyamat logikáját (idő) a tudat megpróbálja szintézisbe ("időbe") tenni és azon keresztül értelmezni. Az értelmezési lehetőség alapja egy A-tól,- B-ig terjedő érzékelési tartomány, - az ezt el nem érő vagy meghaladó „információk”,az adott kondíciókkal már hozzáférhetetlenek maradnak, (a „káosz” és a „véletlen” fogalmával jelölve) - és ez még csak, egy „minőség”- összkondíció, mennyiségi határait érinti). Az „egymást nem látó”, különböző minőségű dimenziók, melyek ettől független áthatják egymást, - „üres közegnek” érzékelve a végtelen sűrűség viszonylatait, hozzák létre „tér” fogalmukat és a saját lokálterükben megvalósuló mozgásuk folyamatának memória-kvantumjaként az „időt”. Ebben az értelemben a tudat, a hatodik érzékszervünk, a látás,hallás,szaglás,ízlelés,tapintáson kívül, - tér - idő érzékszerve is van, - illetve az adott receptorok melyek a végtelent szelektíven megbontják, - mozgásuk koordinálásának viszonyaként kódolják , a lokál-teret, és annak „objektív” tulajdonságainak tartott,- virtuális érzékelési viszonylataik polaritásain keresztül a globál-teret is.

 Ez annyit tesz, hogy az idő–tér konstrukció, - nem a valóság közvetlenül analóg része, mint ahogy semmilyen érzékszervi szelekció és tapasztalat sem, - hanem az érzékelések természetének egy formai megnyilvánulása. Feltételezhető, hogy a számunkra közvetlenül érzékelhető-értelmezhető tartományon kívül is ugyanez a helyzet, csupán a végtelen variabilitású minőségek létezése, "hasonló aspektusból szelektálja a végtelent". Az „anyag” abszolútnak tartott tulajdonságai és mozgástörvényei csak a mechanikában létezik, - ami azonos, a relatív lokáltér konstellációi, és a konkrét szelekciós érzékelés, felhasználói viszonyával, - ezek mint viszony-mértékegységek, - x, idő és tér nagyságrenddel érzékelhetőek és értelmezhetők, - ellenkező esetben, a „törvény” mint feltétlen központi, egyértelmű és megismerhető és mint az abszolút valóság lenyomata, elsőként „kívülről” - egy egészben tenné láthatóvá számunkra a végtelent, ami nem egy szimpla mutatvány lenne, belegondolva hogy a semmi dimenziójából , vagy isten visszapillantó tükréből kellene szemlélni, mert így hirtelen nézve csak ez a két nézőpont van kívül a végtelen „mindenségen”, és egyben azt is jelentené hogy érzékszerveink tartománya magába foglalná, a végtelen érzékelésének összes véges módozatát.?! (erre nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ha már marhák vagyunk, ne legyünk hülyék is)

 A mindenkori felhasználói-értelmezés aktuális realitásától eltekintve kaphatunk analógiát a valóság hétköznapi felfogásához is. >>> A hangya és a pilóta perspektívák, saját felhasználási területeiken (lokálterükben) alkotnak adekvát viszonyokat mozgásukhoz, - realitásérzetük, a valóság, - igazságként való értelmezését teszi lehetővé. A föld síknak vagy gömbölyűnek tartott tulajdonságánál, ugyan ez a helyzet, - mindkét mérőpont, (és bármilyen más mérőpont), csak RELATÍV KÖZPONTUSÁG-gal nyilvánulhat meg helyzeténél fogva, egy x idő és tér helyzetből kiindulva értelmezi információját, - x számú érzékelési kondíciója által. (ha a föld mozgásban lévő "gömbölyűsége" „pontosabb vagy magasabb rendű” információ lenne, mint mozdulatlan síknak érzékelt dimenziója, akkor vízmértékünkbe kéne erősen kapaszkodnunk, a pályáján 32km/másodperc sebességgel száguldozó földgolyó miatt és orvoshoz fordulnunk "hagyományos" érzékszerveink hallucigén természetével

- az elméleti fizika helyenként mintha meg is tenné ezt azzal, - hogy 'egyesített' érzékszervet (istent, "kozmológiai állandót") feltételez a nagy általános fizikai elméletek szintézis lehetőségei között - itt a tudat lenne a statikusan mechanikus végtelen középpontjában és ebből indulva elhagyva a véges világot, a semmiből kívülről látná az összes dimenzió megmérhetően érzékelt mozgását - ebben az érzékelésben, mindent látnánk tudnánk és szédülnénk is a föld forgásától meg nem is - és ahogy a költészet Optime Atyája jótékonyan sugalmazta: - 'nem fog a macska kinn is benn is egyszerre egeret' A relatív központúság, logikai következmény, - a létezés megkerülhetetlen végtelensége által, illetve maga ez a formális, irracionális logika, ami a végtelent feltételezi, pont olyan mint a végtelen, aminek kezdet és vég hiányában, közepe és központja sincs, ok nélkül és bizonyíthatatlanul magára eszmél, önmagában lévő okának evidenciájában, ugyanakkor a végesek által, számtalan középpontja van és így ezek a tartalmak is folyamatosan transzformálódnak, a többértelművé tett megközelítésekben. A valóság irracionális hálózati egységén keresztül és konkrétságának abszolút relativitásában határozza meg ezt a természetes többértelműséget, ami minden realitást polarizál, az egyedül szintézisként felismerhető legjellemzőbb tulajdonságban; - a MOZGÁS abszolút jellegében, ami egyfajta olyan totális „létlényeg”, aminek önmagában való logikája, csak „befelé” láthat és ott is csak magát láthatja, mint végtelen formájú, de analóg tükörképeket ugyanakkor létezésében - aminek „külső szükségszerűségét” a „SEMMI” létének és nemlétének lehetetlensége adja, - ebben a „nemléti lehetetlenségben”, - a sohasem volt és lehetett volna egyetemes skizofréniában, a klasszikus filozófiai kérdésfelvetés is felidéződik, mely szerint ; „miért nincs inkább semmi, mint a valami”)

 Belső szükségszerűségként, a mozgásnak ez a parányi önmagára eszmélései (öntudatocskái) vég nélküli ismétlő és helycserés motivációi, megsemmisülni és megállni képtelen formáiban, adja a jó okot számunkra, hogy a kozmikus állampolgárok hontalan életművészetének himnuszait és szimfóniáit, kérődzve öklendezzük időtlen időkőn keresztül, - ami ebben a konstellációban csak az abszolút örömelv és az egyetemes szimbiózis kapcsolatának szimbóluma lehet
















Vigeland



alapirányok


- nyom és nyomozó (tér és idő) - össze vannak nőve, - egy felhasználó dimenziót képeznek - a nyomon követhetőnek értelmezett logikája van a nyomolvasó számára - (ez ezért, az azért) - ez a szükségszerű de értelemmel elérendő okozati 'megismerés' ami megmarad a 'relatív' lokál téridő arányainak kereteiben,- ennek 'belső' következetességében, egyben mindig minden valami miatt olyan, amilyen (így a kérdésfeltevések is) - de ezek a megszámlálhatatlannak tűnő meghatározók, mégis mintha kizárólag a létezés egyfajta 'központosított' tudattalanjából jönnének -

közvetlen a sors vagy karma elrendeltetett irányának képzetében, (ami megokolná a végtelen 'láncreakcióit' is) - ebben az identitás egy 'felelős' létezést jelent, a törekvés lépcsőzetes feladatként való teljesítésében, a hit mint érték, - kollektív etikai ideológia megvalósításával - ezek a hangyaszerű, hierarchikusan rendszer központú dimenziók formái, amik 'kijelölik', kivetítik igényüket az eljövendő meghatározókra is, a cselekvéseik irányához

a másik forma - önmaga tükrében, az egoján kívülálló szemével látó kép, személytelen szimbóluma érződik visszacsatoló jelleggel - az elvonatkoztatott érzékelés formálódásának és kapcsolódhatóságainak viszonyait kereső és kódoló - ami nem teremti, nem tervezi, nem irányítja és nem is bizonyítja magát, csak érzi formálódását
- az 'első lépcsős' általános vagy metafizikai tapasztalás is az organikus érzékelésen alapul természetszerűleg, de dominánsan a téridőktől független határtalan analóg azonosságot keresi, ezért szemléletében az ősi és a 'jövő' utópisztikussága egy létidőn belül azonosítható, az eszközök és formák változásától elvonatkoztatva

erről az oldalról látszik a fajgenetikai kondíciók által lehetővé tett érzékelés téridőhöz kötött helyzetéből, hogy azok genetikai predesztináltságuk kiteljesedésén túl nem 'fejlődnek még tovább' -
az időt kinyújtjuk a 'végtelen felé a bizonytalanig' hogy elképzelhetetlen, elgondolhatatlan mennyiségekben utazzunk, mégis teljesen azonos fajgenetikai idő jellemző lehet csak mindenhol, mivel a logika, a véges dolgok végtelen halmazát képes csak végtelenként felfogni és értelmezni téridőtől függetlenítve - megnyugtatóan, hogy a faji egot, teljes genetikai időskáláján túl, nem a 'tökéletesben' elérendő cél, vagy az ennek tulajdonított értelem predesztinálja - maximum, identitását kereső korszakában, ahol létezésének eredetét, érzelmileg maga is irracionális és illogikus természetével kapcsolja össze, a hite révén

- mivel a tér-időktől függetlenül nincs konkrét központi memóriája a létezésnek így az időn kívül, a végtelen logikájának racionális és irracionális eredetét, a megismerési igényű törekvéseknek, a többértelműség viszonylataiban kell felfogniuk ;
- amit teszünk és ahogy tesszük, az időn kívül oktalan, ezzel együtt a valóságérzetet adó érzések, az irracionális természetű hitvilágon keresztül válnak érzelmekké és tudatilag identitássá
a tudat logikája és az érzések hit által formált érzelmei, az a visszatükrözhető kettőssége a személyiségnek, amiben ez a többértelműség feloldódik

a lét és a semmi kérdésfeltevésében, a poláris logika határai körvonalazódnak, ahol 'kifelé' nem tud már vizualizálni és következtetni - így befelé kényszerül keresni a semmi érzetének eredetét és a létezés valóságát - a semmi létének logikai lehetetlensége és az érzések öntudatlan kivetüléseinek természete azonossá válik a megismerés-megértés fúziójában - a semmi kísértésének képzete, ami tudatilag egy faj halandóságát nyugtalaníthatja, már a belső érzetek sajátsága lesz és nem a 'külső' megismerhetetlen valósága - azonosan a hitvilággal, aminek természetében is belső késztetések transzformációi vetülnek ki

....a megértéssel tetőződik és fejeződhet be a mentális kiteljesedés, ez viszont elsődlegesen 'belső' mozgásra motivál, vagyis a 'világ megváltoztatása' helyett, a róla való képzet megváltoztatásában jelenik meg
- a harmónia, mint az érzés minősége fontos az életnek, - fontosabb mint a működés 'bárhogyan' ami a jövő, célként látomásának eredménye - a konkrétumok mezején mindig mindennek jó oka van arra, amit, ahogy csinál - a kiteljesedett és polaritásait elhagyó szintézis, vagy a tér-időben tovább nem kapcsolódható ideák, pedig befelé konvergálva roppannak össze saját fekete lyukakként - bennük a felbomlás egy új szintézishez, - fizikájának nyers öntudatlan tülekedése, a folytonosan formálódó idea irracionális vágyának valóságában (aludni és felejteni is arany)

A megtévesztés kultúrája

személyre szabott pragmatikus szemölcsök


- a kizárólagos éppen aktuális használhatóság birodalmi korát éljük, ahol a hiány és a felhalmozás mindig 'korszerű' keretet ad, a 'mozgás' dinamizmusához
e szemponton kívül,,az érdeklődés többnyire formális a mostani világban, (akár 'kifelé' akár 'befelé' nézzük) - a problémás dolgokat a jelenben nem megértenünk kell, hanem megszüntetni, illetve berendezkednünk a szabályzásukra, ha az előnyösebbnek látszik
- az érzelmi akadályok természetével nem tudunk mit kezdeni az ítéleten kívül, ami zsigerileg hatástalanítja számunkra bármiféle összefüggésünk a 'rosszal' - , már hinni tudjuk egyénileg is hogy helyünk van a 'jók és igazak' között - (kialakult kollektív identitás a jogban és erkölcsben) - kőtáblába véstük a bizonyossá 'tevést', a bizonytalanságok polaritásaként)



miből van lesz a change-beatle

- személyes érzelmi szinten nehezen megszokható, hogy a 'szép szó' létrejötte, mindig feltételezi a trágyázottság állapotainak metamorfózisát, (mint minden a természetben) ahol a formák gyönyörködésre és gyönyörre bűvölő arányai, illatai, rezgései, gyökerükben a natúr anyaghoz visszataszítottságuk korlátjaiban jelennek meg bio történetükben és az undorral együtt testesítik meg etikai létsíkjaik folyamatos meghaladottságát és tudattalan rosszemlékű disszonanciáját

elmemagazin

Elmemagazin


A filokopter kiönti az agyát, megtépi a szívét, aztán ledől a pipacsosban - állatkerti séták emberek között - az idők elhamarkodva lejárnak és bezár a pereces is hogy elejét vegye a túlzott lelkesedéseknek



- a személyes érzelmi jelenlét = az én által kreált még képlékeny ideabogár elképzelései konkrét helyzetekre való kirepülésben -
érzelmi szinten beleérző vágy és hiperszenzibilitás - a szabad tapasztalat és kifejeződés lehet az élet - a normarend hitével elrendező inkvizítor, ami konfliktusait önmaga 'tökéletlenségein' torolja meg, - az pedig az a krónika, amit előre megírtak a 'halhatatlan kövek'




időhírek

"Az apák a modern korok utolsó kalandorai" - egészségükre és vesztükre UV-zöld kiwi-szörpöt bontottak - azóta "rágják az agglegények maguk a csokoládéjukat", - Bambiból Barbie lett, az ipari szalonnából természet azonos McDöglesz és a legújabb Electricité Chair modell már a beépített computerrel állapítja meg a kilehelt lehellet viszkozítását és széntartalmát - szédületes tempóban halad a normaidők csökkentése - Plata del Taktaharkaniban az utolsó nagymama is megkapta a topmodell szérum transzgénjeit és estére a polgárok már a gumicukorbetétes nanokvark sziliciumszívvel programozva nézhetik a beépített képletapogatón át a "csehszlovák Tv2ő tartalék bemondónőjének" legfrissebb kalandjait" - a kor szellem átmenetileg megélénkül, majd hétfőtől újra drágul a levegő, a sűrített paradicsom viszont minden gyógyszigeten megkapható, de vigyázzunk a 'kacsazátonyokkal' és kérdezzük meg reklámfőnökünket, hogy mennyire töltődjünk fel Balatonszelettel, ha a Járdaszigetekre utazunk.
Híreink után az Élelmiszerköltészet remekeiből állítottunk össze egy csuporral, - kitüntetetten érdemes kémiaművészek tolmácsolásában, - a szív küldi szívesen előfizetőinek.





vár a tér

Az űr lazán elterül
aztán zsugorodik és megfeszül
na és, - én tüsszentek, te szent leszel, ő lemeszel
mi szétszaladunk, - mert vár a tér

*

Melankólia


Fejed lefejezve térdeden pihen
te zokniban, én cipőben, - ahogy melletted állok,
szememre a légycsapó ráhullt

*

Erogén Zóna


Két egész hét az ajánlat járdáján indított járaton
a slampos járásra tett tét fel s alá -
a felső combok vonalán, a belső combfal finom fékfalai felett
egy emelet meleg lehelet a Lélek, s a lelkész a nyújtózó hímvessző





Blood Kapitány ; - Buli a Padláson, Buli a pincénél


Sötét van...
a sötétben, sötét kalapok,
hullnak, mint a legyek
a letaposott fülek alá gyűrt heverőn,
sonkát esznek
Totális Fatál a fotelon,
a mutter alatt matrac
a fater alatt vágják a fát
a falon molylepke mosolyog
a cselédek a csalánban
cimbalmot hámoznak
balkézről Etel, jobbkézről Katalin
hölgyek, kamaszok, ragtapaszok -
tejgumit rágnak
a függöny mögött, fülbe-füge, -
átlagban egy jól működő cserépkályha
A meleg WC-ben,
bőrigázott nagybőgő gőzölög

*


Elmemagazin

Jenővári-Bocaccio, nevezett elmegalamb és Lavottiána konstantin császár a fiatal olasz vers és a szerelem úttörője, - mind együtt Hiperyon és Phillips álmaiban átfolytak a női májbajok vászonnadrágján, - az állukon és nyakvonulataikon áthullámzott fuvolatenger nyaldossa, a Medárd-légrózsaszputnyik halovány zálogbugyiját, - az avatatlan olvasó erre már bizonyára megrekedve, pupillangót eleresztve, kocsonyából felszisszen ; -ez már Elmemagazin ! - aszencségit ! -hol vagyok... - nos kedves nyájas olvasó, mi mindannyian szédülve tágulunk, hogy hol vogy muk mik !?!?


*

3 grill


Három lányom, - Három fán
énekelnek, - haj

Száll az ének, vitorlák égnek
rongyolódnak - haj

három lányom a meggyfán,
óbégatnak - hej

*



*

Tanmese

Az ügyetlen fácánvadász az aktatáskájával dobálja a fácánokat, de azokat nem találja el, viszont táskáját átdobja egy nagyon magas kerítésen, - segítséget hív, de mindannyian és mindannyiszor eldőlnek a kerítéshez támasztott létrával -
- ("azután jött az erdész és mindenkit kizavart az erdőből")


(hogy mi ebből a tanulság ? - mivel a jelenség a lényeg formajegye és mivel a jelenségeknél a forma lényegnek titulált, így kézenfekvő, hogy a jelenség mint lényeg dominált) csingacsguk ?





change-beatle wigwam



a déli szélben szelíden feltekeredve
csoszogó unokaöcsém voltam
sírás közben a süteményt nehezen nyeltem
apuk és papuk a mozgólépcsőn rekedtek, elvesztek
mennyek alatt, hétpecsétes büropaták
papírsárkánnyal terítették be a földet,
eregették tele az eget
egy irányba menetelnek látnak éreznek
hogy e végre legyünk öntudatlanok
a nevesített személytelenek erőművében





Mit hús kis hentes ?

Tán csak nem sós hús kis hentes ? - ("én mintek minteni mint vagy te itt") Mi mind jöttünk minteni, hogy mit Sücc itt - was kochen sie mitsütz kleine Hundertwassermanner tüdőgyulabácsi und oder besser desszert tüdőgyuszi - ( ein koppa itt - ein koppanázs ott, akárcsak Bösendorfer + ki van a Fassbinder vagy a mélyhangú vizimadarak

Sárgáskékes kénköves rövidre nyírt nyelvünk térdig ér - hideg ablaküvegre nyal, tapad - kint esett egy kicsit, - kívülről a kis duci dagi parókás galambok hozzák a megázott táviratot, - hogy Budán rókacsók csattant a jeges-nádas bullvaron s hogy Mechwart Dán király vágtatott fakó angol lován a sekrestyésbe
- ám legyen az is ami hol volt hol nem volt - a szárnyas kis bányászok, kik mindig majdnem győztek, most is alig győzik reménnyel, - a Kalapácsos Mazurkában iszogatnak, nyakig ülve a gőzben, - de ne legyen a nevem, von Hamulet by van Dyck, ha nem a Holdlovagok tompa de nagyon erős fénye süti a hátukat éjszaka ropogósra - bevilágítva az ágyak alá is, - a Sorssal pörgetve eszelős tekintetében, a kiszáradt idő fakerekeit
( " a falióra két tördöfést ütött és a szüz vére halkan repül a hold alatt" )
ifjú Kis Keserü Johen, - megbolondult nagy-Boldog Templomosok fogadott fia, - az asztal alatt görnyedve szuszogott, - kirakott kukorica szemek fölött nézte a jövőt, majd rámerengve a tüzesedő tűpárnára, elindult a langy homokon és egészen távoli patanyomokba révedt - később, a tengerparton Einstein Albert kockaköveibe botlott, - ahogy Otelló sakkban tartott magánya c. képes-könyvet lapozgatta, majd ebből libbent át Frissotő és Nyaktilő metafizikus szerelmének fehér szobájába, (cream-white-room) hogy meglesse a fürdőző Zsuzsannát és kishúgát Zsófit is
- a mézes nyállal összekent ízek élein, szétváló tekintete simogatóan elveszett és beleolvadt krémeken dagonyázott, mint amaz jó öreg Kafferok a meleg sárban jó-lakottan henteregve a bivalyotthon aranyos kereteiben
Fülbevaló Szerelmei, répahintákon lengték be a gondolatok útvesztőit, de fényessége ösvényein elvakult törpe-Nap, így is előhívta a párás égető ködöket, hogy lefényképezze, a megszelidített Halál elpirult tekintetét



*



Keserű János és Patak Iluska speciális története : (avagy Királyi Többes a 7holdas zavarosban)



- Egyszer vót...egyszer meg annakelőtte...fiatal nagy bajusszát Keserü János megpedertetvén - a Sületlenségesnek hányta szömire, - meg a zsebéből is mind kiszórta ami nem köllött...
Amiga-Fiatal-Vagyiga... - addiga vagy Fiataliga, - utána mög má egész más...sőtesen még az e-mútt meg a régvótt is más lösssz...hátmegmég a jövendő is... -egy szó mint száz...elég az hozzá, - hogy a mindig minden egész Másban...
a májusi kukoricásban....meg másholis...mindöny megtöriktényik, a Valaholanosban...
Jelképpassiónsön - Ámdevéresősón

.>..vájár egy kicsit mer foládozok most egy kis Tojásosnokiát...- eztet meg majd folyatom tovább... >
-.Neked lelkem szentem kicsi kincsem, meg ehunvanni...a Mákoskivánkos... - mosd meg szépen a kezödet...oszt egyémá...,
...Iluska, szép lassan falánk mohósággal begyúrta arcocskájába a mákosvánkost, oszt asztán kisóhajtva az ablakon, messzi nézett, nagy citromtorta szemeivöl...
- édes-májas SzüzMárijám, hol lehetsz most kicsi Bunkócskám, hogy nem érezed epekövecskéim kényes sóvárgásait...- dorombolt magában ...
Szegény kicsi Keserü János ezalatt a Sóhivatalban vakarta már tarkóját, barkóját, fejebúbját, majd a melle fölött egy kicsivel balra,...meg rugdosta picit a széklábát...,
de hát nem vót nála Róza, így türelme se lehetett sok-sok.
.
Keserü János hidegen ült a megtürt türelemben -
- majd a feje fölött lógott huzatos teremben őrbundába burkolódzott, s jól belesubálózott kezes-lábastúl, - abba, mit a ruhatárban kapott kölcsön -
..de egyszer csak.....no lám?...- ereszkedő sasként meglepte ihlete és előtolta, már busásnak indult fejéből,.. a Fiókot,.. melyről senki nem tudott....!,
- még Napvárosi Nemtudomka se, - ki pedig, lemeztelenített titkok Álomszékét, neki álmodta mög,..s szögezte bele, háromszögü tenyérébe -
- de mög mielőtt ez megtörtéhetett vóna...egy homokviharban tanákozott Holobükkel - ki János kenyerestársa lett a Kendek Rendjében, - skit már rég áztatott el egy kiadós eső, -..száraz torkát köszörűve, épp szomorúan nézött a asztal alá.... kezei lavorba lógtak, - és mialatt nem tekingettek egymás szömibe, szép lassan lement a nap

Így hát Holobüki, - nap napután nézett...és mit ad Isten.!..erszénye üresvén, cseppetse telítve, szárazon porlott porrá - és tudva tudta, hogy a leges-leges-legjobb, ha ebbe nem is gondol belefele....nem engedve teret, szennyesrekeszeknek.
Így teltek a percek és évtizedek, mig az idő egyszercsak féluton megfordult és a múlt felé nyílt jövőbe vitte életlétük lankadó emlékezetét, hogy átérezhessék a még meg nem születettségük eszméletlenségét, hol az empír tudattalanság időtlen sugaraiban álmodják meg az egyetlen Anyákat, - átadva nekik álomlétüket és átvéve tőlük az életet....most hídjaik, melyek leszakadnak, - hol együtt vannak, - egy zsebkendő Nap átvilágítja emlékezetük.... s az a bizonyos Fiók... előcsusszan....S lááss csodát..., - láthatatlan tartalma, - előtárult poros hátlapján... - János, ahogy összevissza nézte, nem is bírta azonnal szembeolvasni , - hátratolva rókagombás süvegét és szemöldökét összefonva mély homlokán, - álomba merült...mmm...zzz....

- hát te ki vagy Atyafi - szólitotta meg a hangosbemondó -
- Budapest János a becsületes nevem - Ombre - vágta rá János - és némi zavarában elővette rég nem látott vajaskenyerét
- kicsi a Bab de Erős Jankó nem te vagy? -
- lehetnék én...bárakár mademoiselle Closett is, - akkor se ösmernél rám facsiga, - mert már régen bujdosok az elvtárspajtásokkal egy cipőben, - de külön busszal pendülünk B-húrban - oda vissza átszállunk Balatonnál Velencén át Zebegénybe, de még most se tudjuk hogy a "Rendben jelzést" ki és miért adta le ránk.
- no csak meg ne merevedjetek, meg ne mennyetek fejjel előre, vagy mindamellett csak mindig messze tőle és ha a végére értek, ne nézzetek a lábatok alá, hanem az égre - és azt az Ultraviola Csillagszórót keressétek amelyik megbújt a Szaturnusz mögött, - fél kettőkor meglátjátok, - hogy az idő nyomtalanul eltünik, - de azt ám a gumiszőnyegre ne lépjetek és ne is öntözzétek meg...
- Tenkes' az útravaló kézitanácsot, kis Baronett fehér Bőrharisnya - hétágú Napom szétszóródva sziporkázzon felettünk és Allah növessze hosszúra kukacod, selymes tenyészetedben. . . . .
János hunyorgó bajsza alatt alig észrevehető mosoly kezdett elterpeszkedni - és a naphomály bearanyozta Iluska neocelebrális cortex-ét is, -átvíve a transzmisszió simaságával a tükörgondolatok sugarait - oda-vissza lövellve nedveik hullámcsapásaival

- Holombuki viszont egy távoli folyosón tétován közelítve mormogta magában a Verbálszexritmus-Monotónia, kántáló szentségtöréseit;... - 'mindhalálig ez meg az .. kakaósfasz - olajoshalaspicsa ' - göndörön szőrös tökös pöcsöm, dögös csöcsödhöz lököm...lökdösöm... dörgölöm....gyömöszölöm... - János ebből mit sem vett észre vétlenül vissza úszott a tejtenger fenekén - néha hozzá érve, majd hozzálapulva mozdulatlanul - körötte a légbuborékokban világok forogtak ünnepélyes lassúsággal - világos kékségük tisztasága, vakító ragyogással melegítette kifehérített emlékezetét

- így aztán mingyá többet ért egy forintnál - - képét megtörölve, - két kezébe véve szétnézett...és boldog nyugalom árasztotta el egyensúlyérzetét...Remény kismadarak süvítettek fülébe és nagy messze még a rinocérosz-tábla-harangokat is meghallotta, - pedig azok, - akkorra már visszavonva réges-rég elfelejtődtek -
ezéraztán vaktában dőlt Dunába, Fekete Seregeinek valamennyi Lélekszáma és Kabalaszáma, - elhintve az út porával, - a lecsúszott boroshordókkal együtt a folyók elágazásaihoz...
Twai és Hola, - nővére és huga két kutyája nagy csóvájára, kik az ágyba téptek - de a Borfa-szagért is megőrültek - meg a hirtelen jött gyönyörtől.-.
- kora este aztán, mikor már a szekér bedőlt az árokba, - elcsendesedtek a levelek és János szippantott még egyet a kátrányosból, - majd összeszedte mókuspókjait és visszagondolva...megindult magába...
és Juliska-Ilona is, ekkorra már, - majd átkeresztelkedett - sápadt szöcskenyájakat legelésztetett barlangja bejáratánál, - mivel hogy nem akart hátranézni már - és minden tekintetét összeszedve behunyta szemecskéjét -

( az Örök Álomban veled álmodom, - és benned is. az öröklét álmodik velem )Medál2o6f2oho625


*


Empeer da vinci autentic soleil via appia 9

(átváltozás)


a Testelen Valóság matériája,
feje fölött pörgetve majd földre ejtve örökkön
feledi a gügyögő igazságok törékeny fiatalságát
ha ezt megéreztük, nincs már mit tenni
a hóhér kézre kerül és lenyesi kontyát,
hogy játékot adjon a fájdalom kezébe

Az átváltozás minden erőt elvon, belélegez...
ujja köré csavarva az utolsó gondolatot
visszanézi körbe járt önmagának
maga után húzott tünékeny sziluettjeit

a világunk véget ér velünk
és ez megnyugtató,hogy álmodjuk az egészet
az örök álomban veled álmodom
és benned is az öröklét álmodik velem





körhinta

 ha pl. Fellini vizuális örökségét vesszük különösebb átváltoztatások nélkül térhangulatnak,  elénk tárul egy olyan körhinta mely kívülről zárt és belső boxaiban, külön-külön, olyan önmaga élethelyzetei léteznek, melyek csak lehetőségek a realitásban, a valóságban viszont ami minden lehetőséget magába foglal, élhetik minden életüket, amik az adott létkonstellációban egyenként mind meg is valósulhatnak, de mivel mindig egy játékos időgondolata van ennek a körhintának a közepén, egyszerre csak az egyik boxban vehet részt a körhinta menetének és saját utazásának viszonyában.

Ezt mind, - Barátfüle Angyaloknak gondolnám, de már elég messze vannak és a szél is viszi a hangokat a szélkakas szárnya alatt feltépve száguldoznak  százezer apró irányba szóródva tovább  és már csak a nagyon magas röptékben élő Katicabogarak hallják tisztán             (mint pl- JN GR MEa)










'Bittermoon'

Édeskeserű lelked időtlen szépségében gyönyörködöm újra és mindig - kék szegfű-nárcisz vagy napod ablakában - hozod viszed a szerelmet és szétszórod magad az isteneknek - őrült beteg elmékben sugaraiddal gyógyítasz - és mindenki belehal a boldogságba, ki csak beléd mer nézni - nem is kérdem honnan ered a csoda, csak belélegzem megváltóan parázsló csillaghamvait

világokon átszédítő repülésben, zaklatott izgató lüktetésben látlak - bőrödön átszövött fénykígyókban is hullámozva remegve széteszem a gyönyöröd...
egyszer csak meghalnék beléd örökre szabadon engedve a felejtést
holdakként keringő minden gondolatom öledben hasadna és mozdulatlanságaim elszórtan csillámló köveit gyermekek dobálnák tükörsima vizekbe...




Gyci-56th.Brthd.


Kinrim szarvasok aranybóbitás hósapkában bőgnek, hogy fiftisziksz az már fix!
de te végy kedvesen meleg illatfürdőket szférák zenével és a születő könnyed szüzesség száll tőled a borsófülü hercegnők szive-melle közepére, - hogy ne dörögjön a szén az ablak alatt




Kezek


néha kezek simulnak melléd, rezgetve a fény melegét szemedben
máskor felégető vágyban néma sikolyba fojtják az imát,
majd szeliden csendesülve vakon meritenek álomba




EASYDOOR EXIT : haláljátékok

Izidor egy kis rémusz-romulusz, aki elindult Lutrémondta nyomában




EUtanyazia


Mária és József is éhezett a kulturára,
egy kicsi pap kent is nekik egy zsíros-jézust vacsorára,
hogy a szellemiség áthassa karcsu hasikájuk,
még egyszer s utoljára, - ettől aztán össze is futott a szivárvány az ipari szalonna körül, majd miután jól kihányták
elindultak kora reggel Nirvánába,
mint P.Sanyi és neje a moziba,
csak ők bugyi nélkül, vissza se nézve
tünnek örökkön tova




Tilos az ámokfutás


mézet se nyalok már és nem is pipázok,
igy hát most jóhiremre se vigyázok,
ezért ha ámokfutó leszel egyszer,
társul szegődök melléd
mint vegyészhez a vegyszer,
de mig a vég ki nem elégit és várat magára,
küldj egy Bajtárs-szeletet a bankszámlám javára...

-viccelsz? -kérdezi Malacka - nincs is bankszámlád
- Nemigen - szólt Micimac, és elindult a Tilos az Á...felé





Hamletvanma


ki mi mikor mi volt, mind elveszett - ma hamlet van, végtelen egyszerű vagyok hidden semmi benne táguló nyugalom - nem is kérdezek, lassan óvatosan nézem, velem sok súlyos test kényesen gondosan bearanyozott hebefréniák elszáradt kígyóbőr álmokban - meztelenre vedletten mindenfele tekeredve csendesen velevállok - nem állagos állapotom lehetetlen, ezerfelé elfelejtem.... elfelejtem....
- az idő veszetten gyorsulva pörög aztán beszorul a mozdulatlanságba, a tűz jelvénye a mindenfelé szórja csillagait, a bamba realitás otrombán bámulva recseg - örök életre kárhoztatva, jeltelen prédaként, a lét súlyává nehezül...


ÉnistenemJóistenem
lecsukódikmáraszemem
a nevem volt Moevkje
csillagom a kis medve
most meg halok mindenesetre

kis fekete mesék

KIS FEKETE MESÉK -

 előke: - ha empátia vonatkozásában érzéscsekélységben botorkálunk plusz nem láttuk, hogy a betonkeverő-dömper átgázolt az eheti szépségkirálynőn de segítségként a fésűnkkel mégiscsak odasietünk hogy az egyébként összekócolódott haját rendbe tegyük, - azért gondoljuk meg : lehetséges hogy előbb a 'közérzetén' kellene javítanunk :)



(Fekete Keretes Egészségkárosítók)


A POLITIKUSOK SÚLYOSAN KÁROSÍTJÁK AZ ÖN ÉS KÖRNYEZETÉBEN ÉLŐK EGÉSZSÉGÉT ! (plusz öregítik a bőrt)
a Politika meg a Politológia meg a Patologia meg az ilyenek korlátozzák az ön életterét, életét, önrendelkezési jogát, mindenféle lehetőségeit és nagyon súlyosan roncsolja meg mindent nagyon-nagyon súlyosan......

Az éhbér vagy számítástechnikai virágnyelvén; a minimálbér,- nagyon káros az egészségre, leértékelő frusztrációjával motiválatlanná, cselekvésképtelenné tesz és a szervezet pszichoszomatikus leépítésével lassú alulvegetált kínhalálhoz vezet meg okozhat és súlyosan sérti az egyenlő pénzhez jutás esélyeit, - valamint abból Ön nem veheti meg a természetes minőséget, csak a hígított vakcina moslékot - az éhbér elfogadásával Ön csak hitelből lesz képes életben maradni, amivel egy teljes életre szóló "hűségnyilatkozatra" kötelezi magát, a 'teljes élet' megélése nélkül.

A kipufogó gáz és a zajszennyezettség ártalmas a terhes anyáknak és csecsemőiknek. meg a nők, a gyerekek és az öregek életére (férfiakra nem olyan ártalmasan nagyon súlyosan veszélyes, csak úgy átlagosan)

A modern halálmissziók élettér beszűkítő tervezőasztalainál készülnek az egymásra épített és előre eltervezett hírhedt LTP-ek betonoduk, kaptárak, cellák. lukak, csövek - itt nyomorítják meg az Ön és családtagjainak térérzet-lelkét, auráját és szorongásos mániás depressziót, agyvérzést, aranyeret, klausztrofóbiát, pánikrohamot, epilepsziát, skizofréniát, vakságot, süketséget és korai magömlés hiányát okozza nagyon, (meg a "túlzásba vitt nemi élet hiányát"is)

Az ébresztőóra súlyosan gátolja és károsítja a szervezet regeneráló képességét - a pihenés megakadályozásával biológiai bűncselekményt követ el, előrefondorolt szánt szándékkal készakarva, direktsúlyosan különös kegyetlenséggel

A munka nagyon súlyosan káros az egészségre, - nyomorba taszít, a globális prostitució hideg-melegágya

- keljen inkább akkor amikor magától ébred fel, fenyőillatra, rigócsicsergésre, gerlebúgásra és járjon inkább Cadillac-en teniszezni golfozni lovagolni vizisíelni fürdőbe uszodába szaunába kávéházba vásárolni kiállításra aukcióra jacht-clubba masszázsszalonba pedikűrbe manikűrbe világűrbe - nyaralni minden évszakban legalább 2-3 hónapot - járjon tiszta minőségi ruhákban ápoltan étterembe, szép lassan kényelmesen ráérősen szétnézve - egyen kaviárt libamájat szarvasgombát, igyon frissen facsart narancslevet

- és ne vegye be a fogyasztási biblia egészségesnek titulált fekete tablettáit - mert ezek Mind-Mind Súlyos Halált Okoznak Önnek és a környezetében Élők és azok Családtagjainak meg Ismerőseiknek


a semmi és a pénz

semmiből kiindulva egyértelműnek látszik, hogy annak nincs szüksége saját nemlétének a megállapítására, ezért aztán az már fel sem merül, hogy ez jó vagy rossz neki -
az tehát logikus hogy a semmi nincs, de érzelmileg kezelhetetlen, mert érzés-memoria szinten nem logikusak vagyunk és ennek a nem logikus irracionális egyéni érzésvilágnak a 'létjogosultságát', kapcsolódását kell létrehoznia az egyéni hitnek, hogy feloldódjon a logikus és nem logikus igazságai (tapasztalati konzekvenciái) közötti különbözőség feszültsége - így a semmi a natur hiányérzet, vagy a vágyképzet motivációk gátlásaként, valós tényezőként, transzformált érzésben funkcionál

- a semmi szemüvegén keresztül azonban jól látható az élet mozgásait nyelvi kóddal eszközlő meghatározások természete, mely definíciókban, poláris természetével együtt létezve alkot viszonyt az igazság peckesen öntudatos bája és alakítja ki vonzás-taszítás mozgáshelyzetének identitásait, - saját szükségszerű 'trágyázottságának' termőföldjéből kapva a gyökereit hozzá

a mi világunk koboldosan szaturnyuszi csillagzatai alatt, a pénzIsten központi hitvallása foglalja imába a természeti energiák végtelen kincseinek globális kódját -
így aztán a van pénzem, meg a nincs pénzem poláris állapotokban - speciálisan definiálható közérzetben és érzelmi állapotban fejeződik ki az időérzékelésem perspektívájának minősége - ezért ha van, akkor elmélyült spirituális szeretetre és józan önmérsékletre intek másokat, valamint lesz időm átgondolni, hogy mi lenne ha nem lenne, anélkül hogy éreznem is kellene -

ha nincs pénzem, akkor viszont izgatottan türelmetlen leszek és ha ez sokáig tart, akkor józan számítások szerint elvesztem a türelmem - ezzel aztán egy cseppet sem lépek előre a pénzes állapothoz, mivel hogy azzal vagyok elfoglalva hogy a nem pénzest érzelmileg megéljem és kifejezzem, - mármint hogy az mennyire izé...
a kor alultáplált koboldja egy olyan gyarlóan mimóza gazdasági konstrukció, aki nem képes a csak okos számításaira koncentrálni, - érzései is kialakulnak a tapasztalatairól és ami még ennél is hátrányosabb, hogy az érzésekből meg érzelmei lesznek az idő előrehaladtával, minek nyomán köhögéssel együtt járó depressziója is kiújulhat, ismét lerontva az amúgy se makulátlan egészségügyi statisztikát

tovább görgetve a kristálytiszta logikai lavinát, közegészségileg indokoltnak és prevenciósan is szükségesnek látszik, hogy a betegellátásban nagy hangsúlyt kell kapjon az elegendő pénzel való ellátás mindenki számára, mert általánosan intim tapasztalatok szerint fertőző vitaminhiány alakulhat ki elégtelen bevitele folytán -

próbaképpen javasolható, az ember pénz iránti szükségletének megfelelő kielégítése és biztosított hozzáférése, mely a boldog-boldogtalan polaritás definíciót az átgondolhatóság szféráiba emelné, a konkrét állapotok érzelmi megélési kényszere nélkül, amitől is a rossz tapasztalatai megszűnnének és így az elősegített tisztánlátással dönthetné el, hogy boldog vagy boldogtalan szeretne e lenni, valamint belépő cipőcskéje lenne az egészséges életmódhoz


..."a koboldok mocsárban élnek. Lehet, hogy valamikor régen manók voltak, de a mocsári életmódhoz való alkalmazkodás átalakította külsejüket"....
- hogy a belsejüket mennyire, arról a vizsgálatok állása szerint még nem született közös megegyezés




az akasztás függőséget okoz

ha Masoch és Zola stlílusötvözetében megélt aszkétizmussal kísérletezünk, - 'rá ne jöjjünk', hogy függőségünk végtelenbe vesző megszámlálhatatlansága osztódik, szaporodik, növekszik, és akárhogy erőlködünk, - még mikroszinten is, az étek a víz a levegő a pénz a szex, a kávécigaretta a kipufogógáz az alkohol a lóverseny a műköröm és paróka, tisztálkodás és szeretetéhség - a fiziológiai és szellemi kábítószerek arzenálja és ezek kialvatlanságai, mind élet-halál függőséget okoz

- mindehhez párosul, hogy a kis beképzelt kocsonya játszótere, - ezen x számú paraméterek lökdösődésén, taszigálásán, hízik és bukik, - így szupernova sem kell ahhoz, hogy kallódó fekete dominók miatt búcsúba vigyük végrendeletünket,

- éppen ezért az örökzöld fiatalok boldogsága, mennyei tudattalanságukban leledzik - ami legjobban közelíti meg a 15 éves kapitány legendáját, az örök álom szubsztanciális gerjesztésével, ahol a szánk sarkából csordogáló Ősédestej folyik tovább az Őstudattalanság ereiben, - mindörökké Ámon Dül -

Az ébrenlétben rekedtek pedig tovább tülekednek a biztonságos jövőkép hitéért és a szamarak "helyett" szenvednek, hogy nemességük korszakos fénye bevilágítsa a világegyetem sötét bugyrait


sültcombocska

ha megugatjuk a holdat és azt mondjuk rá hogy váu watbjuti skájbádi, ez vélhetően nem jelent többet, mint azt, hogy észrevettük : van ott valami gömbölyű és ehetetlen - Néha jó lenne tudni, hogy általában a használt szavak alatt, egyenként pontosan mit is értünk, - másrészt jó érzés tudni, hogy a szimpla nyelvhasználat többnyire csak a kövér nyuszit és a piros zsiráfot képes megjeleníteni és amíg nem firtatjuk mibenlétük miértjeit, addig nem is változnak át a fejünkben valami egész másnak, ami viszont összekuszálná a korábbi képmezőt -

érdekes hogy a sós,keserű,savanyu,édes vagy a hideg-meleg, forró-jeges, - kompatibilisebb infónak tűnik mint az "értelmes" beszéd.
- egy Banda hamarabb is összeáll a tűz mellett csoportos lakomára, minthogy a hideg barlangban találják ki, hogy ennek miért nincs értelme, vagy miért legyen "disznó" dolog
Azonban ebben a fránya létben mégis minden megtörténhet - és így meg is történik - az "okos kreatív értelem" rögtön kifejlődik ha a sültcomb egyszer csak kevés lesz vagy a tűz pislákolni kezd - "nyelvérzéke és spiritualitása" ugrásszerűen megnő és a sültcomb elméletek a "biztonságos" világ jegyében átértelmezik a sültcomb mibenlétét, ami azt jelenti hogy a sültcomb nem lesz már mindig az, aminek látszik, viszont más dolgok lehetnek sültcombok, így "helyreáll" harmónia érzetünk, egy fejlettebb „magasabb rendű" működésben.

A hitvilágban az a "szép és felemelő" hogy bár miben hihetünk, akár mi találtuk ki, vagy velünk hitették el, -az info önálló eszenciális dimenziója, mely szinte nem is függ fizikai lététől, felrepít minket a "ragacsos anyagból" - ezt néhány komolyabb szaktekintély már korábban is észrevette, és az információ ezen elkészítésének módja, felkerült az étlapra mint szubsztancia-leves, - bővítve a sültcombok és művirágok "gazdagon árnyalt" világát.







kis illemkódex

csak semmi szemrehányás müller-testvér...
- mindenkinek meg van a saját keresztje, vagy meg lesz, amit hurcolászhat, - vegyünk mély gázt és lassan fújjuk ki kelet-nyugat felé, - ne köpködjük meg az ellenőröket, hiszen ők is csak disznók - és ne énekeljünk evés közben mert cigányútra tévedhetünk, meg még ne tartsuk már a tenyerünket hogy belehányjanak. - Alázatos szolgája Nagyurammal köszönjünk szépen tapintatosan a Hivatalosban vagy Kegyelmes Őfőméltóságost is mondhatunk, de szemünket mindig lesütve, diszkréten dörzsölgessük, - a tenyerünket pedig magunk mögött hátul, - mint ahol a Felvigyázók és Városparancsnokok hordják, csak ők megfogva - viszont mi, elöl fogjuk meg, enyhén előredőlve...
- további analóg illemkódex részletek olvashatók pl. - Szathmári Sándor ; Kazohinia c. klasszikus gyöngyszemében




5 Szegrepacsi és Natur ömlesztett

Az igazság bajnokainak feltüntetett megtévesztés-kultura  hitegetése az egyenlőségre, - abban az egyesítsünk mindent jogi megfontolás alapon, fejeződik ki, - amiben kötelezően szabályozza az életterek és minőségeinek egymáshoz való viszonyulását.
Ebben rosszallóan kimondja, hogy a szegregác és a natur ömlesztett rasszista csúnya dolog és mindenkinek joga van, meg bizonyítványa az egyenlő fűhöz meg a fához.
Mivelhogy ezt bizonygatni kell és előírni, logikusan következik, hogy nem ez valósul meg mikrokozmoszának fizikai realitásában, az adott konstellációban.

- A "haladó" eszmék mindig is "megelőzték és megelőzik korukat" (állítólag)- ezért fizikai síkjuk jelene, - önnön létezésük múltja! - így ezzel jól megcsavarhatjuk az idő tengelyét és kellemesen homályossá varázsolhatjuk a kilátást, ahol a jó öreg kommunizmus nagypapa integet, az esélyegyenlőséget hirdető-tábla unokájának, - és ez egyben szívet melengető is, a meghitt altatómesék szférájában, de az avatatlan bámészkodók, kik az időutazók népes családját képviselik, meglepetten szemlélik, hogy ennek a kiáltványnak földrajzi helyzete a 'Rózsadomb-Telki-Beverly Hills' vektor adótornyából sugárzódik és hiába keresik a Nagy Modellt a tömegközlekedési útvonalakon, mindig elkerülik valahogy.

Azután a nagy Morfológiai Atlaszokat leporello és áttekintve, meg azon csudálkozhatunk, hogy az organikus szerveződés vajon miért nem a szánk mellé rendezte el a végbélnyílásunkat és a talpunk miért nem a fejünk tetején van, vagy a homloküregünkben, - de gyorsan hesegessük is el a gondolatot magunktól, mert még a végén, újabb analóg Idé'-képzetünk lesz az organikus szerveződések statikai és morfológiai szépségéről, és ellenállhatatlan vágyat érzünk majd mi is, hogy ezt úgy osszuk meg másokkal, hogy a nagy Szabályzó szerepében addig nyomjuk a hüvelykujjunkkal a szemüket, míg azt nem mondják ők is, hogy valóban ez a legszebb amit valaha láttak

- ezen szépérzék befogadása, azért nem megy olyan könnyen, hogy egy sima levegőbe puszival és bólintással nyugtázhatnánk, mert pl, a 'förtelmesen büdös és a nagyon kellemesen jó illat' közti szelekció semmissé tétele, nem az érzéktelenségre fogadott eskün múlik kizárólag.
Az "ismeretlenül" keresztbe tevő matéria brutális valósága ebben a felállásban is befeketíti legszebb leveseinket, így minden okunk megvan rá, hogy kellőképpen alantasnak nyilvánítsuk és meg se ismerjük ha szembejön velünk, magunkkal.

7 'égő zsiráf'


A Szalon-tüdő reprodukciók okozta súrlódások egy kipattant szikrája ; - hogy "égnie kell annak, aki gyújtani akar" - és úgy tűnik, - több érdekes vonzása is van ennek a röppályának -
a bort iszunk de vizet prédikálunk homokórája, ugyan még mostanság is pereg -
de egyre több a szimfonikus szkeptikusok tábora, akik hiányolják a tábortűz melegét, -
viszont nem találják az erdőt a turistajelzések miatt, - hogy tüzifát hozzanak -
talán sajnos még nem felejtették, a minden előszobában ott senyvedő vak Talentum fehér botját,
amit sok favágó és iparművész készít oly nagy rutinnal, hogy szinte oda se néznek
Nekünk csak a fogason kell tartani, hogy mindig észnél legyen,
ha 'Zöldfülű Pioneer Kentaurok kantárját, gyeplőnek néznénk -
Boci, hogy ha már sokat utaztunk Rébusszal, - szálljunk át a pirospöttyös fogaskerekűre
és szívjuk be jó mélyen a rég nem érzett babaillat örök frissességét


*

8 'gázgyár' medál


"a gázgyár aranyos törmelékei közt találsz egy tábla csokoládét, de ha meglátod ne közelíts hozzá mert elszalad" B.P,
(A kép a Perpignan-i pályaudvarra érkezett, - és a remegő légtér hasadásán keresztül szédült a lágy villámok közé)

A leghülyébb felfogásokban vannak a leghülyébb valóságelemek, vagyis az univerzálisan speciálisak
.Az őrület egy multi-speciális műfaj, - ezért is gravitálja a többdimenziós szabad elmék szimpátia-fantáziáját - Szürroid tartalmakat 'fény-esít' hogy mindent szépnek lássunk, mert mennél több dolgot látunk szépnek, annál több örömünk van a benső szépségek gazdagságában, amihez se emlékkönyv, se lakat nem szükséges, mindig mindenhol megtaláljuk a fizikai formák mellett, mely fizikai formáknak csak egy jelen dimenziójuk van, azért is kell mindig púderozni WC használat után, így kevésbé alkalmas, a légies nárcizmus egészségéhez

Mindenféle kultúra magában foglalja ezt a jótékony őrületet, aminek semmi "értelme" nincs a józan paraszti ész misztériumában - ki szegénykének, igazsága egyoldalúságába kell rokkannia lelkileg, hogy egyetlen fizikai mezején meg tudja őrizni biztonságérzetét, - mely tájképen, az egy ló - egy lovas puritán betyárképének bája , - nagyapák sóhajának ábráját idézi, nyers realitásban



9 'AGGÁLYOS'

Az, - hogy a dolgok hogy fognak alakulni és erről mi a véleményünk és szerintünk hogyan kellene alakulnia, valamint hogy miért alakulnak úgy ahogy majd alakulni fognak - ezen viszonylatoknak, nincs se jelentőségük, se értelmük, se fontosságuk.
Egyedül olyan 'érték-létezésük' van, ami minden jelenségben azonos, hogy formát öltve felruházzák magukat egyedi jelentőséggel, majd amikor már ezeket elhiszik magukról, - elkezdenek nagyon félni, hogy ez nem tart örökké és ennek egyedüli oka az lesz, hogy mások már nem hiszik el ugyanezt róluk.
Az ember számára nagyon fontos az ember, - pontosabban az egyes ember létezés tudata önmagáról - érzései már egy idő óta nem tünnek olyan fontosnak, - sokkal inkább az időtudat vágyott biztonságérzete, aminek hiánya őrületbe kergeti a változások rettegett természetével



10 a tévedés természetéhez (b,)


L = LxLxLxLxLxLxL....(a levezetés és a bizonyítás folyamatban van! - (kérjük hogy kopogással ne zavarják a kísérletet)



11 kis értelmező szótár


Isten -- központi ok vagy eredet feltételezése + absztrakt Mama
Halál -- minden tudattalan félelem, központi analóg gyökere
igazság ; -- az ego identitása és akarata
Hit - - az érzés identitása
Idő -- memória-kvantumok mozgása
Tér -- relatív sűrűség
Az anyag legkisebb része ; - kifogytunk a nagyítóból
Semmi -- soha nem volt - soha nincs - soha nem lesz,
( máskor meg tehetségesen bujkál)
Végtelen -- végesek, el nem kezdődött és véget nem érő örök dilemmája
Ősanyag -- Tejci
gyűlölet -- empátia gáttalanság negatív pólusa
Szerelem -- empátia gáttalanság pozitív pólusa
intimitás ;-- a tudat, az érzelmek és az érzékiség természeti illegalitása
Történelem-- dátumos eseménynapló
Politika - - intézményesítet maffia és hierarchikus kannibalizmus elegye
Dogma -- punktumosítottság evidenciája



'földönkívüli értelmesek'

Az "ufókat" nem kell nagyon keresgélni mert annyira tele van velük a lét, hogy rajtuk kívül nincs is más, - ezért is nem találjuk őket, - felidézve a népi bölcseletet - hogy a 'fától nem látjuk az erdőt' - klasszikus esetének 'tényálladék fennforgása' döngeti a nyitott ajtókat
A "józan paraszti észnek" a 'nagy' távolság teszi láthatatlanná, vagy nem létezővé a nem látható dolgokat, - vagy a parányi méret, ami szintén a "hiányos" kódszemüveg-készletek miatt zsugorodik egyre kisebbre
Amikor a sok józan paraszti ész összeállt már a népi bölcseletben és még így sem boldogok, - akkor az amorf matériába kódolt központi lényeg feltételezése, mint a tudás maximált minőségének, állandójának keresése fontossá válik és a következtetés igénye és iránya az általánosból az egyesre terelődik - az összes jelenlévő azonosságára, hogy felfedjék a 'fehér erőket' - amik semlegesítik majd a "fekete erőket" mert azok miatt még együvé-szövetkezve sem lehet boldognak lenni
Az információ, - a kódolandó létlényeg, mint "létező" (élő-mozgó-ról) mintázódna és így változásának természete mindig önmaga "genetikai" idejéből következik, - ezért felidézi a rohangáló csapatot, kiket ez miatt nem tudunk megszámolni - tárgyi "objektív" jellegét, - a felhasználásukat jelenti magunk számára, - ami nem azonos önmaga természetével
- a fiziológiai érzékelések, a la carte vizuális fantáziával, terítik be környezetüket, centrális indukciót generálva és sugározva - empirikus támogatásként az identitásukhoz
- ez az okkal, értelemmel, céllal létezés feltételezése, ami nem a formáló, hanem a teremtő cselekvés motivációját éli ( a 'semmiből' teremti a valamit - a semmi és isten analógiájára - (vallás)
- jó és rossz poláris dimenziójában pedig az imádat-gyűlölet - különálló identitásnak megélt viszonymozgása, elhatárolódásokban, alárendelésekben fejezi ki ártatlanul brutális jóságát és természetes tudattalanságát
(; a felhasználható "jó" az eltérő érzékelések saját "nyelvezetében" kódolt - az érzésvalóság általános természetében, ami maga a "kód" - a kódolt azonosítatlan konkrétsága nélkül)



SZAPPAN-műfajok


- a szappan-opera mint "népszerű" jelenség, egy olyan multi-műfaj, ami az emberi kapcsolatok viszonylatait az érzelmi megélések szempontjából ábrázolja elsődlegesen - Azért abban a sekélyes, sematikus jellegben, hogy az igaz, a jó és a szép egyértelműen felismerhető legyen - a hazug a rossz és a csúf pedig ugyanígy

( a legtöbb klasszikus mesében a jónak mindig szenvednie kell, csak a történet végén nyeri, nyerheti el jutalmát - a jó megélésének érzelmi modellje, nem témája az ábrázolásoknak, talán mert az az értelmezése, hogy az érte való szenvedés-harcban van a 'lényege', a cselekvést ilyen formán motiválja -
'békeharcos' effektusában, a lét-biztonság dimenziót folyamatosan őriznie kell - és nem az öröm 'anarchikus' termékenységét megélni vagy átérezni
- az őrzésben mint a "fenyegetettség" érzetére tett reakcióban, és mint a rossz elleni harc céljának funkciójában cselekszi meg önmaga "jóságát" ami mentálisan izgalomba hozza - (politican)
ez a küldetés vagy feladat-tudat, mindig is takarta, a jó megélhető szabadságának sosem látott valóságát
- ( az arról, - stimuláltan kialakult fantáziaképben, ezt demilitarizált puhány civilségnek - 'kollektív gyávaságnak' nézné )

A koncentrátum jókból lesznek a pozitív hősök, akiket virtuális azonosságban lekövetünk hogy érzelmi életünk egy tisztító fürdőt vehessen a főhőssel együtt, - lemosva magunkról, - a "rossz", kellemetlen szituációiba való keveredésünket, - mely szituációkból nem önmagunk jóság-hős tudatával lépünk ki, hanem a "rossz" által beszennyezve és megsértve, hogy jóság-tudatunk értékeit a mellőzés frusztrációiban kell megélni, - (a jobbik esetben, mert ezenkívül még ellenségek is lehetünk.)
(Higiénia kísérleteink folyamatában szeretjük, mikor tortákat dobálhatunk egymás arcába és olajos-ronggyal összekenhetjük egymás orrát, kiegyenlítve tisztátalanság érzetünk azonos identitását, ill. egyenlő képének vágyát, - ez mintha a tisztálkodás-kultúra jelenlegi öröm formája lenne, - amikor még nincs kialakult szappan kultúránk és így praktikusan elkenjük egymáson és magunkon is a koszt, - mérgesen röhögve, amikor éppen eltűnik a jóság-szentség képe az oltárról és felidézi bennünk a negatív Dugovics Titusz kalandjait)

A mesevilág kerete a történet, mely az érzelmi ideális modellképét (erkölcsöt) teszi érzékelhetővé és követhetővé, hogy jóság-tudatunk mindig 'kéznél' legyen
a 'Történelem' pedig a kollektív értékmodell fóruma mindenkinek, (mese felnőtteknek) - ahol a múlt 'hősei' adják a különböző identitásokhoz a 'mentális fürdőzés tisztálkodási értelmezéseit' - a nagy komplexitásban azután az "igazzal" párosulhat - és kialakulhat az Igaz-Jóság 'letisztítottan egyértelmű' jól követhető lokális konfekció mesehőse
(Kinizsi Pál, Mátyás-király, az első holdra-lépő ember, stb)

A jelenre vonatkozó 'csoportlélektani' helyzetünk, - ezekhez az identitás "gyökerekhez" eredeztetjük, mert a jelent, kizárólag csak ezek határozhatják meg feltételezésünk szerint, - (az ok-okozat történeti fonala) - oly annyira hogy a múltban történt rossz dolgok 'miatt' vannak a jelen problémái is hitünk szerint - és így a történelmi gondolati konstrukcióban, a 'múlt megváltoztatásával' lesz dolgunk (jutalmazás-büntetés-bosszú késztetés) - hogy a jelen és a jövő úgy alakuljon ahogy szeretnénk
- a múlt, térbeni fizikai konstellációi már nem léteznek, ezért nem egyszerű a jelen formáiban a múltra lelni és azonosítani 'örököltetésének' feltételezetten szövevényes okait és formáit - (ha csak nem az ördögtől származtatjuk a rosszat, - a jót meg az angyaloktól ) - ez esetben mindig világos és egyértelmű a kép, mint a szappan-operában, - ha "öröktől fogva léteznek", akkor stabil lét-paramétereik, csak annyiban zavaró a számunkra, hogy még nem tudjuk pontosan, hogyan is vonjuk vissza genetikailag az ördög halhatatlanságát, a rossz eredője szerepében, fajgyűlölet nélkül - ez egyenlőre meghaladja a Jog és a Történelemtudomány (TT) lehetőségeit, ezért a háttérben sorakozó, mindig újraformált szabályozásokkal fejezi ki értetlenségét

- ha az idő folyamatában kell saját történetünket meghatároznunk, akkor általában ugyanazt tesszük amit a nagy modell 'TT - (ami kicsiben, ugyanaz nagyban) - sok-sok dátum felsorolásával és ünneplésével alakítjuk ki - (és fejezzük is be) - az idő felfogásához a viszonylatainkat -
A lexikalítás dátumai ugyan semmit nem mondanak tartalmilag, - de saját keretbe teszik az idő-intervallumok számunkra elérhető érzelmi értelmezéseit (azonosulásait) - (így már legalább van mihez kérdést feltenni )
- az 'idő fizikája' fogalom, mintha szappanként lenne születőben, (már vagy 100 éve ) - bizonyos szemüvegek megtisztításához, de óriás fényreflektorai még mindig csak vakítanak, a történelmi idők zseblámpa-megvilágításaihoz szokott szemünkben

(100 év, a szúnyogcsődör nanogrammos súlyzói, amit a jóindulatú analógmikroszkóp mézeskalács szívként osztogat a tiszta lelkű de zavaros tekintetű búcsuban)





Agyművesek

Ha nem akarunk semmit és a hivatalos közlöny szerint lopjuk a napot, mert "lusták" vagyunk, - akkor nincs ambíciónk, és ez annak a jele hogy az érzelmi szabadság vágya kezd erős lenni bennünk, - illetve az amit kéne csinálnunk, azt kényszernek, örömtelennek, érezzük és a motiválatlanság keser-édes hálójába gabalyodtunk, - valamint ha ennek ellenére tesszük a "dolgunkat", ahhoz nagyfokú racionalitás, (rideg felelősség érzet) és magas fizetés szükséges, (rosszabbik esetben megfélemlítettség) - hogy személyes öröm-érzelmek nélkül tudjunk prostituálódni.

Amíg az ember embergyerek, - érzelmi modelljei a szülőkhöz kötődnek, - így nagy valószínűséggel pl. mi is 'focidrukkerek' leszünk mint Nagymama, - ahogy Nagymama Nagypapája is az volt.
Amikor viszont nem olajozottnak érezzük a gépezetet és halványul az öröm-modellek élhetősége, akkor az önmagunk öröm érzéseit kezdjük el keresni - ekkor lépünk az édes semmittevés világot jelentő deszkájára, amit csak felületes szemlélődésben tekinthetünk annak, mert a mozgás, mint általános létlényeg mindig jelen van, ezért nem tudjuk a semmit tenni, csak éppen ebben az állapotban nem légtornászok és kézművesek vagyunk, hanem kezdő agyművesek, akiknek a kényszerű 'ihletettség' állapotában levő mozgását takarja, a koponya, a haj és a kalap is.

Az érzékek és érzelmeik, természetüknél fogva nem racionálisak, és mivel még mindig nem sikerült kiirtani a racionalitás vasfegyelmének a híveinek, valamiféleképpen be kellett zárni a 'rend' jegyében, erkölcsi illemkódexekhez való miheztartás végett, aminek a "szépsége" abban áll hogy megtanulhatjuk azt, amit egyébként érzünk, - de mint kiderült 'helytelenül' éreztük és ezáltal már majd "helyesen" érezhetjük -
(csak egyetlen "igaz" esztétikai, erkölcsi forma van minden kultúra számára, ha csak fizikai tükörbe néz - abban pedig csak önmagát látja)

A ráció-ego számára mindig is a kihívást jelentette, hogy hogyan fogja fel és magyarázza meg, hogy érzékeivel, szintézis helyett rivalizál - miért 'irracionálisak' és "szubjektívek", a ráció természetének értelmezésében, - miért alacsonyabb rendű, önmaga 'érzékfelettiségének' (objektivitásának) képzetében.
(a ráció-ego számára, a hierarchia jelenti az élettér fogalmát, - ami a szükségletek szerinti felhasználás, leigázás identitása, a szimbiózis felfogásokkal szemben, amit egyfajta "gyenge" érzelmi értelmezésnek gazdaságtalanít racionálisan

A tevékenységek "helyes" és kizárólagosan követendő voltát megállapító gazdaságosság, nem a "szerelem" jegyében hozza döntéseit, - ezzel szinkronban halad a szexualitás attitüdje is, a nőies nő és a férfias férfi ideájának kikristályosításával, ahol a szőke nagymellü és a magas vasmacso - a mérlegelős, szerződéses jellegekben, potenciális csereértéket képviselnek, - azok a döntések amelyek a - 'minden szempontból kizárólag előnyösek' - isteni mérlegein alapszanak, - már a ráció dominanciáját örökítik tovább, de mivel az érzések, érzelmek 'őszintesége' egészségi (higiéniai) alapelem, - ezért minden kapcsolat viszonylatban, a racionalitásra szerveződő társadalomban a félelem lesz az őszinte érzelmek transzformált dimenziója
- ez mint a mindenkori trendi normához igazodás ideájának, a változatlan bizonyosságra és biztonságra való törekvés velejáró általános életérzése - tárgynélküli jellegében, a szorongás általános dimenziója, mely a párkapcsolatoknál, a féltékenységgel és megfelelési aggodalommal áthatva, a szexus identitás hierarchikus növesztésében erőlködve frusztrálja magát - ahogy a tudatinál, - ahol a leggyorsabban kell a legokosabbnak lenni - úgy a szexusra is megvannak a "törvénynek" kikiálltott fajelméletek, amelyek félelmetesen követik a 'halhatatlanság örök előnyeinek' zárt logikai láncszemeit, amiben az igazság 'felülemelkedve' a valóságon, logikusan 'értelmessé' teszi azt (csingacsguk?)

Ennek értékrendi szabályai, nem kedveznek a szerelemgyerekek születéséhez, - akik hivatottak lennének a 'szabad' öröm-érzelmek kultúráját éltetni és örökíteni
A szerelemgyerekek fizikai síkon kevés szabadon élhető világot találnak, ezért gyakran 'fejjel mennek a falnak', - öngyilkosok lesznek, vagy bolondok, - az örök forradalmárok végtelen harcával próbálják szintézisbe tenni a biológiai lét polaritásainak felfejlődő természetét, annak vajúdásait - (archetípusa a "fiatalság" mint örök generáció)
A szerelemgyerekek élettere, a vágy-álom – álom-vágy memória, - általa minden kedvesen ismerős, de semmi sem összefüggő, illetve logikusan behatárolt, - az elhasznált tér-időt lebontva alakíthatják, a megtisztuló örömet, - ami a vágy-öröm izgalmának teljesség érzetét, nem feltétlenül a kielégülés pillanatában és egyetlen formában tudja csak elképzelni és megélni, - maga az 'úton-levés'-ben válik időtlenné, (analóg szabadsággá)

- a 'céltudat' ezzel szemben egyfajta ideológia, ahol a cselekvésből ,rácio centrikus törekvés lesz, - értékdogma protézisekkel támogatva az érzések helyett lesz, - 'kitartás', "felelősségérzet" 'akaraterő', "céltudatosság" 'határozottság', állhatatosság stb.- az erkölcsiség teljes tárháza rendelkezésre áll az érzelmi azonosulás igényének lefojtására ill. tudati transzformálására és az "okosan" rideg ráció modelljeinek felmagasztalására. A hierarchizmussal tekintett "mindenható" ráció ideájába vetett hit, átérzések helyett, az "objektivitással" és morális dogmákkal idegeníti el önmagát saját érzéseitől, - tudati élettere a társadalom személytelen mennyiségéhez kötött, amely érzelmileg nehezen megközelíthető és túlságosan 'elvont' lesz az érzmegközelíthető és túlságosan 'elvont' lesz az érzelmi egoja számára, - mégis természetesen éli meg a kollektivitás ideájának 'következetlenségeit', mert szexuálisan már nem idealizálja a "társadalom" koncepciót, ahogy az intézményesített család ideájánál kijelöli az "azonosság" határait -
a természet evidens "erkölcstelensége" minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent megformál és utat törve magával, hozza létre önnön bűntudatának félelmeit is, ami önmaga 'rossz' eredetének érzetével, a meggyőződés hiányának és a torzult identitásnak a kellemetlen közérzete

és amiről nem beszélünk, az a mozgást érzékelt viszonylatok nyelvi jegyei (kódjai) - és az ugyan ilyen 'elnagyoltan' (slamposan) meghatározott - érzékelési szelekciót indukáló organizmus természetéről
('automatikusan' megtanultunk "beszélni", független attól, hogy miről beszélünk, ill. hogy mit értünk alatta - és alatta általában nem értünk semmit, csak érzelmi identifikáció igényétől hajtva átgyúrjuk igazsággá a racionalitás beszabályozottságát és a jól bevált másolatot másoljuk, a reflexértelmezésekben létrehozva az átlagok és normák mennyiségi dominanciáit - a "helyes-írásra" vagyunk elsődlegesen nagyon érzékenyek - (a tartalom itt, mindig csak egy formával lehet azonos)
az ismeret, mint a forma meghatározottságában jelentkező, azzal együtt-járó, állandó változásban való természetének megértésével szemben az 'intézményesített' érzékelés, önmagát beszabályozva, szűkíti az általános érzelmi analógiák érzékelésének képességét ('intelligenciát'), ami hajlamosítja, a szerelemgyerekek fekete bárány-ként való sorsának a beteljesedését





kritikus szomorúság

("ma olyan tiszta a búbánat, szomorúság" - A.sms)

olyan szépen egyszerűen, felesleges cirkalmak nélkül fejezted ki ezt az érzést, hogy "kicsit hatás" lett belőle érzelmileg - "korszerű" nyelv-vezetve "átjött" -
az már egy más dolog, > ha "kívülről" látjuk ezt "okosan" érzelmek nélkül - ahogy minden mozog, fordul, nyughatatlan -
az érzelmi információt, a tudat racionalizmusa próbálja leigázni, semlegesíteni, kategorikussá, esendővé, meghaladhatóvá tenni - általa kritizálódik az érzelmek minőségének vagy intenzitásának változó természete és ez miatt bizonytalansági tényezővé alakítja mentálisan, ("rend a lelke mindennek" értékrend nevében) - az "öntudat" változatlanság érzetének hitében, amiben önmaga előtt nem mint érzékszerv jelenik meg, hanem mint az "fölött" lévő ("objektív"állandó) - saját magát a normákban, komolynak és istenien mérvadónak állítva be mondja, hogy együnk sütit ha szomorúak vagyunk, vagy ha nem segít, együnk még egy sütit, vagy próbáljunk meg egy másik fajtát - így szomorúságunk oka fogyottá válik, illetve már majd a süti hiánya okozza


(a tudat kritikai gondolata visszahatna a napi aktualitásra, de önmagát függetlenítve, a gyakorlati változtatást egy 'külső erőskezű központi akarat' lépésétől reméli, így a történetek csak terebélyesednek és kevesebbszer lehet torosnak valót vágni belőlük, mint amennyi mérget megemésztetnek)




ÓóóómájGááád ?!?!


A "tudat", mint a létben önmagát egyedülállóan kivételesnek hitt jelenség, - e "koncepciójából" következően kollektív érzelmi dimenziójában eléggé egyedül és "árvának" érzi magát a világegyetemben, - így fejlődési szakaszának stádiumában, - a kollektív öntudat szimbólumaként, identitási szükségletben megkreálja magának az Isten fogalmat, ami a Mama szerepét tölti be, illetve a Mama 'egészalakos' jelenlét-képének hiányában, a visszahatott,szopogatott hüvelykujj
.
- isten bezárja a végtelen rettenetes értelmetlenségét és káoszát majd megszüli önmaga által a konkrét végtelent, melyet a jó érzés bűntudatos szándékával teremtett és melynek kezdetével és határaival értelmet is ad ennek a kivételesen abszolutizált időnek, amiben a hitét realizálni tudjuk, így nemcsak az erkölcsös jó identitásait adja meg, hanem az értelmesen elrendezettség magasabbrendű öntudatát is
- mindezek alapján a tudomány is megtalálja az anyag lényegének értelmes okát - vagy legkisebb végső kicsinységét, ahol a végtelen tér véget ér az egyik végén

Ezekben a frappánsan leegyszerűsített dimenzió határok között találjuk meg mindennek az alapját és abból levezetve értjük meg az értelem központi magvát amivel minden stresszt, mozgást, bomlást megállítva, az örök ifjúság elixírében és az abszolút egészség csúcsán állítjuk elő a fogyasztási javak, önmagát automatikusan előállító végtelen raktárfeleslegét, ami a vágyaink okozta függőségünket végleg felszabadítva adja kezünkbe a jövő hivatalos jogosítványát, ami által csak a színtiszta virtuális nárcizmusunk degenerálódásának mindig friss trendjeiben gyönyörködhetünk, - valamint, „modern- korszerű” szabadidő ruhakollekciók viselésére is feljogosít bennünket, hogy méltóságunkhoz illően fogadjuk a tölcsérfülű marslakók kíváncsi rajongását.)



átlagleveske

Az átlagot a mennyiség hitelesíti
Az összkapcsolatok globalizációja megköveteli a jól látható átlagot:
Mi mindannyian erkölcsös és jogkövető állampolgárok vagyunk, - meg ilyesmik.
Ha az átlagot nem látják benned, akkor bizalmatlanságot, félelmet, közönyt, undort, stb. – vagyis többnyire negatív benyomást ébresztesz a kapcsolatteremtési szituációkban,- de mivel az átlagosság, egy virtuális absztrakció, ezért konkrétságában, csak a látszat fenntartásának a szertartásaiban nyilvánul meg. .-(tudniillikmiillik)
Meta-kommunikatíve így fejezzük ki, hogy a faj szempontjából mennyiségi hitelesítő szerepünk van, - ezért mi vagyunk a faj : így tudjuk, vagy szeretnénk hinni, csak nem érezzük át, mert ezeknek a cselekvéseknek, kifejezésének a szabadelvűsége behatárolt és normatíve agyonszabályozott.

Az egyen-forma, amivel a megtévesztés kultúrájában igen gyakran találkozhatunk, nem teszi lehetővé az egyéni érzelmi dimenzió örömelvű csatolását, - helyette a felerősített racionalizálás abszolutizálását gyakoroljuk, amiben nem megéljük az életet, hanem végrehajtjuk az elvárás szerinti feladatokat, melynek kötelességtanait az anyatejjel szívjuk magunkba, majd a jutalmazás – büntetés motivációs tengelyen balanszírozva, pán - prostituálódva lépünk kapcsolatba minden viszonyunkkal.

Az egész folyamat lényegében a kollektív tapasztalat (genetika,tudomány) atyai jellegének egy sajátos értelmezése, amit a mindenkori „modern-korszerű” államgépezet - a faj identitása jegyében használ, a faj egyedével szemben, - aki kezdetben természetében hordozva keresi az élhetőség szabad és örömelveit, de akinek a dogmák fogják előírni, hogy mi az amit megtapasztalhat és azt hogyan és mikor. Azután ha a modell elsajátításában megfelelően közreműködött, a kiállított papír alapján hozzájuthat identitástudatához.
Ebben valósul meg az átlag, a norma, az előírás, a törvény, a szabály stb.,működési elvet kierőszakoló karaktere, aminek tudati alapja, kicsiben és nagyban is, mindig egy, valamely konkrét Időhöz köthető tapasztalat, relatív érvényességének a kimerevítése, örökérvényűnek kikiáltott értékrendje, mely a közmegegyezés hiedelemvilágán keresztül realizálja a kövület megtartását.

Ezek nélkül, a „kultúrpolitikában”, az emberi egyed „minősíthetetlen primitív állat” lenne, - vagyis a Nagy Szabályzók szerint, - akik elhivatottságot éreznek az iránt hogy másoknak is megmondják, mit tartsanak jónak vagy rossznak, - az emberi természet nem az ösztönök felől rétegződik időben, hanem a kor ideái mondják meg és alakítják hogy mi az emberi természet és faj élettereinek "normális" viszonylata. – A kor ideáinak közvetítői pedig a hierarchikus kannibalizmus nagy örökösei, akik legalizálni képesek a megfelelő automatizmust, a szabad rabláshoz, ami az intézményesített maffiát nyakkendőbe és mentelmi jogba öltözteti, melynek lágyabb szívű képviselői, - legalizálás hiányában visszaesnének a rabszolgatartás kényelmetlen közérzetéhez, ami viszont meggyengítené fennkölt jóságtudatuk boszorkánytükrét.

(A szociál-Darwinizmus J
védőügyvédjének nyilatkozatából: Így mi mindannyian tudatlanok és ártatlanok vagyunk, semmi közünk semmihez, - mi csak bérelt jegyszedők vagyunk, a mű-mérgekkel összepancsolt, és a végletekig felhígított életnedvek keserű csöcsein, melyek minden irányból szennyezett és gazdaságosan szűkre szabott életterünkön aszalódnak. - reméljük hogy szerveinket felajánlhatjuk, aktuális jóakaróink javára, még azelőtt hogy kötelezővé tennék -Köszönjük szépen, Jó napot kívánunk)







demagógus mókusok és a túlélés

Az "oktató" mint modell, (ismeret-tapasztalat közvetítő) összképének akaratlan dominanciája, a célirányos pedagógia szándékával szemben:
Alaphelyzetben a „tanuló” a „teljes tananyagra” érzékeny,vagyis semmi nem kerüli el a figyelmét amit érzékszervei képesek érzékelni, - nincs szelekció az érzékelő receptorok között ami megosztaná koncentrációra és perifériára az érzékelt világot, mindig mindenhol tapasztalás történik és a "jó - rossz" egyénileg megélhető közvetlen dimenziójában, az emlékmemória kis kvantum területei szaporodnak, akár szagmintáról vagy képről, hangról, ízről stb.,legyen szó,vagyis a gyerkőc folyamatosan él és tanul az adott genetikai készlet által, ami már önmagában hordoz egy irányt, a belső potenciák kifejlesztésére és használatára - (majd fizikai síkjának egy új dimenzióját tapasztalva, az "én egojában ébredve", eléri első spontán "megvilágosodását")
Irányában, független attól hogy ezt valakik, helyesnek vagy helytelennek tartják

A tudat általános predesztináltságát, azonban az intézményes oktatás olyan keretekbe kényszeríti, ahol el kell sajátítani, a ránk váró feladatok teljesítésének módjait és ehhez olyan fókuszált ismeretekre van szükség, ami legfőképpen célirányossága és ütemterve miatt, kizárja a „tanuló” személyiségének minden egyéb társdimenzióját és bioritmusát, - azok kapcsolati igényének megjelenése, zavaró tényezőnek minősül. Az átadott ismereteket nem kell értelmezni, nem fontos hogy egybe esik e, az érdeklődésünkkel, csupán be kell „vésni”az agyunkba. A tekintélyelvű oktatás pszichikai „üzenete”: - nem fontos mit gondolsz, csináld amit mondtam, -(mert ha nem felelsz meg az elvárásoknak, minimum, a közízlés hülyének fog tartani, és kiközösít, majd az "alantas státuszok" frusztrációs tréningje után, - a mindenirányú egzisztenciavesztés, az őrület és éh-halál levesbe lógat) - a szünetben, a vakációdban, vagy szabadságod alatt, már azt csinálsz, - amit már nem én, hanem valaki más fog előírni részedre.

– A racionális tananyag, a már konkrét tapasztalatok átadása mint ismeret,de az ahhoz vezető út tapasztalata ismeretlen marad, - ezáltal a sikeresnek és kudarcnak tartott próbálkozások, kísérletek természete, mely az ismeretszerzés alapja és fő önkontrollja lehetne, - kiiktatódik és az ismeretelmélet helyett a konkrét praktikus kulcsrakész sablon jelenik meg, ami már megrágva kerül az asztalra, csupán csak lenyelni szükséges (az utánjátszó,ismétlő, a másolatot másoló, praktikus ideológia jegyében) - és ezeknek értékrendi transzformációja is egyben, amelyek dogmatikusan jelölik ki a megismerés egyetlen üdvözítő irányát az intézményesítettségben. Ezen praktikussággal azonban velejár, hogy a személyes tapasztalat és a felfedezés öröme elmarad, valamint az ismeret, egy kapcsolat nélküli zárt kvantum marad és megértettségének foka lényegtelen marad a használhatóságához képest.

Az analógia által elérhető bizonyosságok átérzése helyett, a tekintélyelvűséget kívánó ismeret közvetítői által küldött sokféle üzenet között, megtalálhatjuk az érzelmi zsarolást, a csokis süteményt, piros-pontot, az oklevelet, majd később a bér-díjat és a vérdíjat, - a prostituálódáshoz, a szellemi, fizikai agresszió teljes tárházát,- hogy el ne tévelyegjünk szellemi érzékenységünk örömelvű felfedezéseiben, - hiszen arra már nem lesz szükségünk mert a motivációnk alapja már átkódolt lesz a pénzvilág mérlegein - és akkor már tudni fogjuk, hogyan legyünk és maradjunk jó gyerekek az elszámolások jelenléti ívein .

A dogma alapú „okosságra” nevelés, mindig egy konkrét helyzet, konkrét megoldási verzióját favorizálja, - így a tananyag, gigantikus mennyiségű konkrét helyzetek összessége lesz, - amiben a sok-sok szakember mint funkcionális fogaskerék, kapja az örökített irányt a gépezetben.

A gépezet effektus jól tükrözi a mechanikus logikájú felhasználó rendszerek szűk tartományban mozgó élet és tudatminőségi szintjeit. A „racionalizált realitás” világképben ez abszolút egyértelműként megélt, kizárólagos valóságtudatot jelent, aminek legfőbb istene, a gazdaságosság rettenetes hegemóniája, ami a pénzkóddal transzformálja át az embert gazdasági tényezővé, mely ember, természetesen a belső szabályok alapján annál kevesebbet ér, minél több van belőle, ezenkívül biológiai és egyéb életszerű szükségletei miatt már gazdaságilag nem is igazán korszerű, - ezért távlatait, a jövőre nézve már önmaga is úgy látja, hogy csak a „TÚLÉLÉS segíthet rajta,
- ez a valaha volt szellemi drogok leggyatrábbika, ami már koreszménnyé hatalmasodott az öröklésben, a diktatúrák által kínált ideológiaként, a kiszolgáló személyzet számára, és az ellehetetlenített életfeltételek himnuszaként támogatva a totális megalkuvás és tehetetlenség új identitását: a „túlélés”stratégiát.
Ha a túlélést értelmezni próbáljuk, akkor megközelítőleg az életen túli vagy alatti minőségtelenséget jelenthetné ami egy kicsit a jóvátehetetlenül roncsolt vegetációk reménytelen kifejlődését, vagy az ideák bomlási agóniáját címkézné fel, - de az is lehet hogy a megkövült egoidentitás szoborformába öntött életének egy pillanatképe, ami örökre elrettentővé varázsolja a halhatatlanság társeszméjét is. (azért…viszont a „túlélők”, így egy kicsit halhatatlanoknak tudhatják magukat, még "életükben")

A "túlélésnek" van még egy olyan "pipere-selyemszalon" olvasata is, amiben a "túlélő" olyan problémával áll szemben, aminek megoldási verziójára nincs korábban elsajátított sablonja és bürokratikus eszköze vagy háttere, így az új klisék kialakításában, használati utasítás nélkül, botladozva alakítja önmaga legendás hősiességének halhatatlanság mítoszát; - a "túlélést"