KIS FEKETE MESÉK -
előke: - ha empátia vonatkozásában érzéscsekélységben botorkálunk plusz
nem láttuk, hogy a betonkeverő-dömper átgázolt az eheti szépségkirálynőn
de segítségként a fésűnkkel mégiscsak odasietünk hogy az egyébként
összekócolódott haját rendbe tegyük, - azért gondoljuk meg : lehetséges
hogy előbb a 'közérzetén' kellene javítanunk :)
(Fekete Keretes Egészségkárosítók)
A POLITIKUSOK SÚLYOSAN KÁROSÍTJÁK AZ ÖN ÉS KÖRNYEZETÉBEN ÉLŐK EGÉSZSÉGÉT ! (plusz öregítik a bőrt)
a Politika meg a Politológia meg a Patologia meg az ilyenek korlátozzák az ön életterét, életét, önrendelkezési jogát, mindenféle lehetőségeit és nagyon súlyosan roncsolja meg mindent nagyon-nagyon súlyosan......
Az éhbér vagy számítástechnikai virágnyelvén; a minimálbér,- nagyon káros az egészségre, leértékelő frusztrációjával motiválatlanná, cselekvésképtelenné tesz és a szervezet pszichoszomatikus leépítésével lassú alulvegetált kínhalálhoz vezet meg okozhat és súlyosan sérti az egyenlő pénzhez jutás esélyeit, - valamint abból Ön nem veheti meg a természetes minőséget, csak a hígított vakcina moslékot - az éhbér elfogadásával Ön csak hitelből lesz képes életben maradni, amivel egy teljes életre szóló "hűségnyilatkozatra" kötelezi magát, a 'teljes élet' megélése nélkül.
A kipufogó gáz és a zajszennyezettség ártalmas a terhes anyáknak és csecsemőiknek. meg a nők, a gyerekek és az öregek életére (férfiakra nem olyan ártalmasan nagyon súlyosan veszélyes, csak úgy átlagosan)
A modern halálmissziók élettér beszűkítő tervezőasztalainál készülnek az egymásra épített és előre eltervezett hírhedt LTP-ek betonoduk, kaptárak, cellák. lukak, csövek - itt nyomorítják meg az Ön és családtagjainak térérzet-lelkét, auráját és szorongásos mániás depressziót, agyvérzést, aranyeret, klausztrofóbiát, pánikrohamot, epilepsziát, skizofréniát, vakságot, süketséget és korai magömlés hiányát okozza nagyon, (meg a "túlzásba vitt nemi élet hiányát"is)
Az ébresztőóra súlyosan gátolja és károsítja a szervezet regeneráló képességét - a pihenés megakadályozásával biológiai bűncselekményt követ el, előrefondorolt szánt szándékkal készakarva, direktsúlyosan különös kegyetlenséggel
A munka nagyon súlyosan káros az egészségre, - nyomorba taszít, a globális prostitució hideg-melegágya
- keljen inkább akkor amikor magától ébred fel, fenyőillatra, rigócsicsergésre, gerlebúgásra és járjon inkább Cadillac-en teniszezni golfozni lovagolni vizisíelni fürdőbe uszodába szaunába kávéházba vásárolni kiállításra aukcióra jacht-clubba masszázsszalonba pedikűrbe manikűrbe világűrbe - nyaralni minden évszakban legalább 2-3 hónapot - járjon tiszta minőségi ruhákban ápoltan étterembe, szép lassan kényelmesen ráérősen szétnézve - egyen kaviárt libamájat szarvasgombát, igyon frissen facsart narancslevet
- és ne vegye be a fogyasztási biblia egészségesnek titulált fekete tablettáit - mert ezek Mind-Mind Súlyos Halált Okoznak Önnek és a környezetében Élők és azok Családtagjainak meg Ismerőseiknek
a semmi és a pénz
semmiből kiindulva egyértelműnek látszik, hogy annak nincs szüksége saját nemlétének a megállapítására, ezért aztán az már fel sem merül, hogy ez jó vagy rossz neki -
az tehát logikus hogy a semmi nincs, de érzelmileg kezelhetetlen, mert érzés-memoria szinten nem logikusak vagyunk és ennek a nem logikus irracionális egyéni érzésvilágnak a 'létjogosultságát', kapcsolódását kell létrehoznia az egyéni hitnek, hogy feloldódjon a logikus és nem logikus igazságai (tapasztalati konzekvenciái) közötti különbözőség feszültsége - így a semmi a natur hiányérzet, vagy a vágyképzet motivációk gátlásaként, valós tényezőként, transzformált érzésben funkcionál
- a semmi szemüvegén keresztül azonban jól látható az élet mozgásait nyelvi kóddal eszközlő meghatározások természete, mely definíciókban, poláris természetével együtt létezve alkot viszonyt az igazság peckesen öntudatos bája és alakítja ki vonzás-taszítás mozgáshelyzetének identitásait, - saját szükségszerű 'trágyázottságának' termőföldjéből kapva a gyökereit hozzá
a mi világunk koboldosan szaturnyuszi csillagzatai alatt, a pénzIsten központi hitvallása foglalja imába a természeti energiák végtelen kincseinek globális kódját -
így aztán a van pénzem, meg a nincs pénzem poláris állapotokban - speciálisan definiálható közérzetben és érzelmi állapotban fejeződik ki az időérzékelésem perspektívájának minősége - ezért ha van, akkor elmélyült spirituális szeretetre és józan önmérsékletre intek másokat, valamint lesz időm átgondolni, hogy mi lenne ha nem lenne, anélkül hogy éreznem is kellene -
ha nincs pénzem, akkor viszont izgatottan türelmetlen leszek és ha ez sokáig tart, akkor józan számítások szerint elvesztem a türelmem - ezzel aztán egy cseppet sem lépek előre a pénzes állapothoz, mivel hogy azzal vagyok elfoglalva hogy a nem pénzest érzelmileg megéljem és kifejezzem, - mármint hogy az mennyire izé...
a kor alultáplált koboldja egy olyan gyarlóan mimóza gazdasági konstrukció, aki nem képes a csak okos számításaira koncentrálni, - érzései is kialakulnak a tapasztalatairól és ami még ennél is hátrányosabb, hogy az érzésekből meg érzelmei lesznek az idő előrehaladtával, minek nyomán köhögéssel együtt járó depressziója is kiújulhat, ismét lerontva az amúgy se makulátlan egészségügyi statisztikát
tovább görgetve a kristálytiszta logikai lavinát, közegészségileg indokoltnak és prevenciósan is szükségesnek látszik, hogy a betegellátásban nagy hangsúlyt kell kapjon az elegendő pénzel való ellátás mindenki számára, mert általánosan intim tapasztalatok szerint fertőző vitaminhiány alakulhat ki elégtelen bevitele folytán -
próbaképpen javasolható, az ember pénz iránti szükségletének megfelelő kielégítése és biztosított hozzáférése, mely a boldog-boldogtalan polaritás definíciót az átgondolhatóság szféráiba emelné, a konkrét állapotok érzelmi megélési kényszere nélkül, amitől is a rossz tapasztalatai megszűnnének és így az elősegített tisztánlátással dönthetné el, hogy boldog vagy boldogtalan szeretne e lenni, valamint belépő cipőcskéje lenne az egészséges életmódhoz
..."a koboldok mocsárban élnek. Lehet, hogy valamikor régen manók voltak, de a mocsári életmódhoz való alkalmazkodás átalakította külsejüket"....
- hogy a belsejüket mennyire, arról a vizsgálatok állása szerint még nem született közös megegyezés
az akasztás függőséget okoz
ha Masoch és Zola stlílusötvözetében megélt aszkétizmussal kísérletezünk, - 'rá ne jöjjünk', hogy függőségünk végtelenbe vesző megszámlálhatatlansága osztódik, szaporodik, növekszik, és akárhogy erőlködünk, - még mikroszinten is, az étek a víz a levegő a pénz a szex, a kávécigaretta a kipufogógáz az alkohol a lóverseny a műköröm és paróka, tisztálkodás és szeretetéhség - a fiziológiai és szellemi kábítószerek arzenálja és ezek kialvatlanságai, mind élet-halál függőséget okoz
- mindehhez párosul, hogy a kis beképzelt kocsonya játszótere, - ezen x számú paraméterek lökdösődésén, taszigálásán, hízik és bukik, - így szupernova sem kell ahhoz, hogy kallódó fekete dominók miatt búcsúba vigyük végrendeletünket,
- éppen ezért az örökzöld fiatalok boldogsága, mennyei tudattalanságukban leledzik - ami legjobban közelíti meg a 15 éves kapitány legendáját, az örök álom szubsztanciális gerjesztésével, ahol a szánk sarkából csordogáló Ősédestej folyik tovább az Őstudattalanság ereiben, - mindörökké Ámon Dül -
Az ébrenlétben rekedtek pedig tovább tülekednek a biztonságos jövőkép hitéért és a szamarak "helyett" szenvednek, hogy nemességük korszakos fénye bevilágítsa a világegyetem sötét bugyrait
sültcombocska
ha megugatjuk a holdat és azt mondjuk rá hogy váu watbjuti skájbádi, ez vélhetően nem jelent többet, mint azt, hogy észrevettük : van ott valami gömbölyű és ehetetlen - Néha jó lenne tudni, hogy általában a használt szavak alatt, egyenként pontosan mit is értünk, - másrészt jó érzés tudni, hogy a szimpla nyelvhasználat többnyire csak a kövér nyuszit és a piros zsiráfot képes megjeleníteni és amíg nem firtatjuk mibenlétük miértjeit, addig nem is változnak át a fejünkben valami egész másnak, ami viszont összekuszálná a korábbi képmezőt -
érdekes hogy a sós,keserű,savanyu,édes vagy a hideg-meleg, forró-jeges, - kompatibilisebb infónak tűnik mint az "értelmes" beszéd.
- egy Banda hamarabb is összeáll a tűz mellett csoportos lakomára, minthogy a hideg barlangban találják ki, hogy ennek miért nincs értelme, vagy miért legyen "disznó" dolog
Azonban ebben a fránya létben mégis minden megtörténhet - és így meg is történik - az "okos kreatív értelem" rögtön kifejlődik ha a sültcomb egyszer csak kevés lesz vagy a tűz pislákolni kezd - "nyelvérzéke és spiritualitása" ugrásszerűen megnő és a sültcomb elméletek a "biztonságos" világ jegyében átértelmezik a sültcomb mibenlétét, ami azt jelenti hogy a sültcomb nem lesz már mindig az, aminek látszik, viszont más dolgok lehetnek sültcombok, így "helyreáll" harmónia érzetünk, egy fejlettebb „magasabb rendű" működésben.
A hitvilágban az a "szép és felemelő" hogy bár miben hihetünk, akár mi találtuk ki, vagy velünk hitették el, -az info önálló eszenciális dimenziója, mely szinte nem is függ fizikai lététől, felrepít minket a "ragacsos anyagból" - ezt néhány komolyabb szaktekintély már korábban is észrevette, és az információ ezen elkészítésének módja, felkerült az étlapra mint szubsztancia-leves, - bővítve a sültcombok és művirágok "gazdagon árnyalt" világát.
kis illemkódex
csak semmi szemrehányás müller-testvér...
- mindenkinek meg van a saját keresztje, vagy meg lesz, amit hurcolászhat, - vegyünk mély gázt és lassan fújjuk ki kelet-nyugat felé, - ne köpködjük meg az ellenőröket, hiszen ők is csak disznók - és ne énekeljünk evés közben mert cigányútra tévedhetünk, meg még ne tartsuk már a tenyerünket hogy belehányjanak. - Alázatos szolgája Nagyurammal köszönjünk szépen tapintatosan a Hivatalosban vagy Kegyelmes Őfőméltóságost is mondhatunk, de szemünket mindig lesütve, diszkréten dörzsölgessük, - a tenyerünket pedig magunk mögött hátul, - mint ahol a Felvigyázók és Városparancsnokok hordják, csak ők megfogva - viszont mi, elöl fogjuk meg, enyhén előredőlve...
- további analóg illemkódex részletek olvashatók pl. - Szathmári Sándor ; Kazohinia c. klasszikus gyöngyszemében
5 Szegrepacsi és Natur ömlesztett
Az igazság
bajnokainak feltüntetett megtévesztés-kultura hitegetése az
egyenlőségre, - abban az egyesítsünk mindent jogi megfontolás alapon,
fejeződik ki, - amiben kötelezően szabályozza az életterek és
minőségeinek egymáshoz való viszonyulását.
Ebben rosszallóan kimondja, hogy a szegregác és a natur ömlesztett
rasszista csúnya dolog és mindenkinek joga van, meg bizonyítványa az
egyenlő fűhöz meg a fához.
Mivelhogy ezt bizonygatni kell és előírni, logikusan következik,
hogy nem ez valósul meg mikrokozmoszának fizikai realitásában, az
adott konstellációban.
- A "haladó" eszmék mindig is "megelőzték és megelőzik korukat"
(állítólag)- ezért fizikai síkjuk jelene, - önnön létezésük múltja! -
így ezzel jól megcsavarhatjuk az idő tengelyét és kellemesen homályossá
varázsolhatjuk a kilátást, ahol a jó öreg kommunizmus nagypapa
integet, az esélyegyenlőséget hirdető-tábla unokájának, - és ez egyben
szívet melengető is, a meghitt altatómesék szférájában, de az avatatlan
bámészkodók, kik az időutazók népes családját képviselik, meglepetten
szemlélik, hogy ennek a kiáltványnak földrajzi helyzete a
'Rózsadomb-Telki-Beverly Hills' vektor adótornyából sugárzódik és hiába
keresik a Nagy Modellt a tömegközlekedési útvonalakon, mindig
elkerülik valahogy.
Azután a nagy Morfológiai Atlaszokat leporello és áttekintve, meg
azon csudálkozhatunk, hogy az organikus szerveződés vajon miért nem a
szánk mellé rendezte el a végbélnyílásunkat és a talpunk miért nem a
fejünk tetején van, vagy a homloküregünkben, - de gyorsan hesegessük is
el a gondolatot magunktól, mert még a végén, újabb analóg
Idé'-képzetünk lesz az organikus szerveződések statikai és morfológiai
szépségéről, és ellenállhatatlan vágyat érzünk majd mi is, hogy ezt úgy
osszuk meg másokkal, hogy a nagy Szabályzó szerepében addig nyomjuk a
hüvelykujjunkkal a szemüket, míg azt nem mondják ők is, hogy valóban
ez a legszebb amit valaha láttak
- ezen szépérzék befogadása, azért nem megy olyan könnyen, hogy egy
sima levegőbe puszival és bólintással nyugtázhatnánk, mert pl, a
'förtelmesen büdös és a nagyon kellemesen jó illat' közti szelekció
semmissé tétele, nem az érzéktelenségre fogadott eskün múlik kizárólag.
Az "ismeretlenül" keresztbe tevő matéria brutális valósága ebben a
felállásban is befeketíti legszebb leveseinket, így minden okunk megvan
rá, hogy kellőképpen alantasnak nyilvánítsuk és meg se ismerjük ha
szembejön velünk, magunkkal.
7 'égő zsiráf'
A Szalon-tüdő reprodukciók okozta súrlódások egy kipattant szikrája ; - hogy "égnie kell annak, aki gyújtani akar" - és úgy tűnik, - több érdekes vonzása is van ennek a röppályának -
a bort iszunk de vizet prédikálunk homokórája, ugyan még mostanság is pereg -
de egyre több a szimfonikus szkeptikusok tábora, akik hiányolják a tábortűz melegét, -
viszont nem találják az erdőt a turistajelzések miatt, - hogy tüzifát hozzanak -
talán sajnos még nem felejtették, a minden előszobában ott senyvedő vak Talentum fehér botját,
amit sok favágó és iparművész készít oly nagy rutinnal, hogy szinte oda se néznek
Nekünk csak a fogason kell tartani, hogy mindig észnél legyen,
ha 'Zöldfülű Pioneer Kentaurok kantárját, gyeplőnek néznénk -
Boci, hogy ha már sokat utaztunk Rébusszal, - szálljunk át a pirospöttyös fogaskerekűre
és szívjuk be jó mélyen a rég nem érzett babaillat örök frissességét
*
8 'gázgyár' medál
"a gázgyár aranyos törmelékei közt találsz egy tábla csokoládét, de ha meglátod ne közelíts hozzá mert elszalad" B.P,
(A kép a Perpignan-i pályaudvarra érkezett, - és a remegő légtér hasadásán keresztül szédült a lágy villámok közé)
A leghülyébb felfogásokban vannak a leghülyébb valóságelemek, vagyis az univerzálisan speciálisak
.Az őrület egy multi-speciális műfaj, - ezért is gravitálja a többdimenziós szabad elmék szimpátia-fantáziáját - Szürroid tartalmakat 'fény-esít' hogy mindent szépnek lássunk, mert mennél több dolgot látunk szépnek, annál több örömünk van a benső szépségek gazdagságában, amihez se emlékkönyv, se lakat nem szükséges, mindig mindenhol megtaláljuk a fizikai formák mellett, mely fizikai formáknak csak egy jelen dimenziójuk van, azért is kell mindig púderozni WC használat után, így kevésbé alkalmas, a légies nárcizmus egészségéhez
Mindenféle kultúra magában foglalja ezt a jótékony őrületet, aminek semmi "értelme" nincs a józan paraszti ész misztériumában - ki szegénykének, igazsága egyoldalúságába kell rokkannia lelkileg, hogy egyetlen fizikai mezején meg tudja őrizni biztonságérzetét, - mely tájképen, az egy ló - egy lovas puritán betyárképének bája , - nagyapák sóhajának ábráját idézi, nyers realitásban
9 'AGGÁLYOS'
Az, - hogy a dolgok hogy fognak alakulni és erről mi a véleményünk és szerintünk hogyan kellene alakulnia, valamint hogy miért alakulnak úgy ahogy majd alakulni fognak - ezen viszonylatoknak, nincs se jelentőségük, se értelmük, se fontosságuk.
Egyedül olyan 'érték-létezésük' van, ami minden jelenségben azonos, hogy formát öltve felruházzák magukat egyedi jelentőséggel, majd amikor már ezeket elhiszik magukról, - elkezdenek nagyon félni, hogy ez nem tart örökké és ennek egyedüli oka az lesz, hogy mások már nem hiszik el ugyanezt róluk.
Az ember számára nagyon fontos az ember, - pontosabban az egyes ember létezés tudata önmagáról - érzései már egy idő óta nem tünnek olyan fontosnak, - sokkal inkább az időtudat vágyott biztonságérzete, aminek hiánya őrületbe kergeti a változások rettegett természetével
10 a tévedés természetéhez (b,)
L = LxLxLxLxLxLxL....(a levezetés és a bizonyítás folyamatban van! - (kérjük hogy kopogással ne zavarják a kísérletet)
11 kis értelmező szótár
Isten -- központi ok vagy eredet feltételezése + absztrakt Mama
Halál -- minden tudattalan félelem, központi analóg gyökere
igazság ; -- az ego identitása és akarata
Hit - - az érzés identitása
Idő -- memória-kvantumok mozgása
Tér -- relatív sűrűség
Az anyag legkisebb része ; - kifogytunk a nagyítóból
Semmi -- soha nem volt - soha nincs - soha nem lesz,
( máskor meg tehetségesen bujkál)
Végtelen -- végesek, el nem kezdődött és véget nem érő örök dilemmája
Ősanyag -- Tejci
gyűlölet -- empátia gáttalanság negatív pólusa
Szerelem -- empátia gáttalanság pozitív pólusa
intimitás ;-- a tudat, az érzelmek és az érzékiség természeti illegalitása
Történelem-- dátumos eseménynapló
Politika - - intézményesítet maffia és hierarchikus kannibalizmus elegye
Dogma -- punktumosítottság evidenciája
'földönkívüli értelmesek'
Az "ufókat" nem kell nagyon keresgélni mert annyira tele van velük a lét, hogy rajtuk kívül nincs is más, - ezért is nem találjuk őket, - felidézve a népi bölcseletet - hogy a 'fától nem látjuk az erdőt' - klasszikus esetének 'tényálladék fennforgása' döngeti a nyitott ajtókat
A "józan paraszti észnek" a 'nagy' távolság teszi láthatatlanná, vagy nem létezővé a nem látható dolgokat, - vagy a parányi méret, ami szintén a "hiányos" kódszemüveg-készletek miatt zsugorodik egyre kisebbre
Amikor a sok józan paraszti ész összeállt már a népi bölcseletben és még így sem boldogok, - akkor az amorf matériába kódolt központi lényeg feltételezése, mint a tudás maximált minőségének, állandójának keresése fontossá válik és a következtetés igénye és iránya az általánosból az egyesre terelődik - az összes jelenlévő azonosságára, hogy felfedjék a 'fehér erőket' - amik semlegesítik majd a "fekete erőket" mert azok miatt még együvé-szövetkezve sem lehet boldognak lenni
Az információ, - a kódolandó létlényeg, mint "létező" (élő-mozgó-ról) mintázódna és így változásának természete mindig önmaga "genetikai" idejéből következik, - ezért felidézi a rohangáló csapatot, kiket ez miatt nem tudunk megszámolni - tárgyi "objektív" jellegét, - a felhasználásukat jelenti magunk számára, - ami nem azonos önmaga természetével
- a fiziológiai érzékelések, a la carte vizuális fantáziával, terítik be környezetüket, centrális indukciót generálva és sugározva - empirikus támogatásként az identitásukhoz
- ez az okkal, értelemmel, céllal létezés feltételezése, ami nem a formáló, hanem a teremtő cselekvés motivációját éli ( a 'semmiből' teremti a valamit - a semmi és isten analógiájára - (vallás)
- jó és rossz poláris dimenziójában pedig az imádat-gyűlölet - különálló identitásnak megélt viszonymozgása, elhatárolódásokban, alárendelésekben fejezi ki ártatlanul brutális jóságát és természetes tudattalanságát
(; a felhasználható "jó" az eltérő érzékelések saját "nyelvezetében" kódolt - az érzésvalóság általános természetében, ami maga a "kód" - a kódolt azonosítatlan konkrétsága nélkül)
SZAPPAN-műfajok
- a szappan-opera mint "népszerű" jelenség, egy olyan multi-műfaj, ami az emberi kapcsolatok viszonylatait az érzelmi megélések szempontjából ábrázolja elsődlegesen - Azért abban a sekélyes, sematikus jellegben, hogy az igaz, a jó és a szép egyértelműen felismerhető legyen - a hazug a rossz és a csúf pedig ugyanígy
( a legtöbb klasszikus mesében a jónak mindig szenvednie kell, csak a történet végén nyeri, nyerheti el jutalmát - a jó megélésének érzelmi modellje, nem témája az ábrázolásoknak, talán mert az az értelmezése, hogy az érte való szenvedés-harcban van a 'lényege', a cselekvést ilyen formán motiválja -
'békeharcos' effektusában, a lét-biztonság dimenziót folyamatosan őriznie kell - és nem az öröm 'anarchikus' termékenységét megélni vagy átérezni
- az őrzésben mint a "fenyegetettség" érzetére tett reakcióban, és mint a rossz elleni harc céljának funkciójában cselekszi meg önmaga "jóságát" ami mentálisan izgalomba hozza - (politican)
ez a küldetés vagy feladat-tudat, mindig is takarta, a jó megélhető szabadságának sosem látott valóságát
- ( az arról, - stimuláltan kialakult fantáziaképben, ezt demilitarizált puhány civilségnek - 'kollektív gyávaságnak' nézné )
A koncentrátum jókból lesznek a pozitív hősök, akiket virtuális azonosságban lekövetünk hogy érzelmi életünk egy tisztító fürdőt vehessen a főhőssel együtt, - lemosva magunkról, - a "rossz", kellemetlen szituációiba való keveredésünket, - mely szituációkból nem önmagunk jóság-hős tudatával lépünk ki, hanem a "rossz" által beszennyezve és megsértve, hogy jóság-tudatunk értékeit a mellőzés frusztrációiban kell megélni, - (a jobbik esetben, mert ezenkívül még ellenségek is lehetünk.)
(Higiénia kísérleteink folyamatában szeretjük, mikor tortákat dobálhatunk egymás arcába és olajos-ronggyal összekenhetjük egymás orrát, kiegyenlítve tisztátalanság érzetünk azonos identitását, ill. egyenlő képének vágyát, - ez mintha a tisztálkodás-kultúra jelenlegi öröm formája lenne, - amikor még nincs kialakult szappan kultúránk és így praktikusan elkenjük egymáson és magunkon is a koszt, - mérgesen röhögve, amikor éppen eltűnik a jóság-szentség képe az oltárról és felidézi bennünk a negatív Dugovics Titusz kalandjait)
A mesevilág kerete a történet, mely az érzelmi ideális modellképét (erkölcsöt) teszi érzékelhetővé és követhetővé, hogy jóság-tudatunk mindig 'kéznél' legyen
a 'Történelem' pedig a kollektív értékmodell fóruma mindenkinek, (mese felnőtteknek) - ahol a múlt 'hősei' adják a különböző identitásokhoz a 'mentális fürdőzés tisztálkodási értelmezéseit' - a nagy komplexitásban azután az "igazzal" párosulhat - és kialakulhat az Igaz-Jóság 'letisztítottan egyértelmű' jól követhető lokális konfekció mesehőse
(Kinizsi Pál, Mátyás-király, az első holdra-lépő ember, stb)
A jelenre vonatkozó 'csoportlélektani' helyzetünk, - ezekhez az identitás "gyökerekhez" eredeztetjük, mert a jelent, kizárólag csak ezek határozhatják meg feltételezésünk szerint, - (az ok-okozat történeti fonala) - oly annyira hogy a múltban történt rossz dolgok 'miatt' vannak a jelen problémái is hitünk szerint - és így a történelmi gondolati konstrukcióban, a 'múlt megváltoztatásával' lesz dolgunk (jutalmazás-büntetés-bosszú késztetés) - hogy a jelen és a jövő úgy alakuljon ahogy szeretnénk
- a múlt, térbeni fizikai konstellációi már nem léteznek, ezért nem egyszerű a jelen formáiban a múltra lelni és azonosítani 'örököltetésének' feltételezetten szövevényes okait és formáit - (ha csak nem az ördögtől származtatjuk a rosszat, - a jót meg az angyaloktól ) - ez esetben mindig világos és egyértelmű a kép, mint a szappan-operában, - ha "öröktől fogva léteznek", akkor stabil lét-paramétereik, csak annyiban zavaró a számunkra, hogy még nem tudjuk pontosan, hogyan is vonjuk vissza genetikailag az ördög halhatatlanságát, a rossz eredője szerepében, fajgyűlölet nélkül - ez egyenlőre meghaladja a Jog és a Történelemtudomány (TT) lehetőségeit, ezért a háttérben sorakozó, mindig újraformált szabályozásokkal fejezi ki értetlenségét
- ha az idő folyamatában kell saját történetünket meghatároznunk, akkor általában ugyanazt tesszük amit a nagy modell 'TT - (ami kicsiben, ugyanaz nagyban) - sok-sok dátum felsorolásával és ünneplésével alakítjuk ki - (és fejezzük is be) - az idő felfogásához a viszonylatainkat -
A lexikalítás dátumai ugyan semmit nem mondanak tartalmilag, - de saját keretbe teszik az idő-intervallumok számunkra elérhető érzelmi értelmezéseit (azonosulásait) - (így már legalább van mihez kérdést feltenni )
- az 'idő fizikája' fogalom, mintha szappanként lenne születőben, (már vagy 100 éve ) - bizonyos szemüvegek megtisztításához, de óriás fényreflektorai még mindig csak vakítanak, a történelmi idők zseblámpa-megvilágításaihoz szokott szemünkben
(100 év, a szúnyogcsődör nanogrammos súlyzói, amit a jóindulatú analógmikroszkóp mézeskalács szívként osztogat a tiszta lelkű de zavaros tekintetű búcsuban)
Agyművesek
Ha nem akarunk semmit és a hivatalos közlöny szerint lopjuk a napot, mert "lusták" vagyunk, - akkor nincs ambíciónk, és ez annak a jele hogy az érzelmi szabadság vágya kezd erős lenni bennünk, - illetve az amit kéne csinálnunk, azt kényszernek, örömtelennek, érezzük és a motiválatlanság keser-édes hálójába gabalyodtunk, - valamint ha ennek ellenére tesszük a "dolgunkat", ahhoz nagyfokú racionalitás, (rideg felelősség érzet) és magas fizetés szükséges, (rosszabbik esetben megfélemlítettség) - hogy személyes öröm-érzelmek nélkül tudjunk prostituálódni.
Amíg az ember embergyerek, - érzelmi modelljei a szülőkhöz kötődnek, - így nagy valószínűséggel pl. mi is 'focidrukkerek' leszünk mint Nagymama, - ahogy Nagymama Nagypapája is az volt.
Amikor viszont nem olajozottnak érezzük a gépezetet és halványul az öröm-modellek élhetősége, akkor az önmagunk öröm érzéseit kezdjük el keresni - ekkor lépünk az édes semmittevés világot jelentő deszkájára, amit csak felületes szemlélődésben tekinthetünk annak, mert a mozgás, mint általános létlényeg mindig jelen van, ezért nem tudjuk a semmit tenni, csak éppen ebben az állapotban nem légtornászok és kézművesek vagyunk, hanem kezdő agyművesek, akiknek a kényszerű 'ihletettség' állapotában levő mozgását takarja, a koponya, a haj és a kalap is.
Az érzékek és érzelmeik, természetüknél fogva nem racionálisak, és mivel még mindig nem sikerült kiirtani a racionalitás vasfegyelmének a híveinek, valamiféleképpen be kellett zárni a 'rend' jegyében, erkölcsi illemkódexekhez való miheztartás végett, aminek a "szépsége" abban áll hogy megtanulhatjuk azt, amit egyébként érzünk, - de mint kiderült 'helytelenül' éreztük és ezáltal már majd "helyesen" érezhetjük -
(csak egyetlen "igaz" esztétikai, erkölcsi forma van minden kultúra számára, ha csak fizikai tükörbe néz - abban pedig csak önmagát látja)
A ráció-ego számára mindig is a kihívást jelentette, hogy hogyan fogja fel és magyarázza meg, hogy érzékeivel, szintézis helyett rivalizál - miért 'irracionálisak' és "szubjektívek", a ráció természetének értelmezésében, - miért alacsonyabb rendű, önmaga 'érzékfelettiségének' (objektivitásának) képzetében.
(a ráció-ego számára, a hierarchia jelenti az élettér fogalmát, - ami a szükségletek szerinti felhasználás, leigázás identitása, a szimbiózis felfogásokkal szemben, amit egyfajta "gyenge" érzelmi értelmezésnek gazdaságtalanít racionálisan
A tevékenységek "helyes" és kizárólagosan követendő voltát megállapító gazdaságosság, nem a "szerelem" jegyében hozza döntéseit, - ezzel szinkronban halad a szexualitás attitüdje is, a nőies nő és a férfias férfi ideájának kikristályosításával, ahol a szőke nagymellü és a magas vasmacso - a mérlegelős, szerződéses jellegekben, potenciális csereértéket képviselnek, - azok a döntések amelyek a - 'minden szempontból kizárólag előnyösek' - isteni mérlegein alapszanak, - már a ráció dominanciáját örökítik tovább, de mivel az érzések, érzelmek 'őszintesége' egészségi (higiéniai) alapelem, - ezért minden kapcsolat viszonylatban, a racionalitásra szerveződő társadalomban a félelem lesz az őszinte érzelmek transzformált dimenziója
- ez mint a mindenkori trendi normához igazodás ideájának, a változatlan bizonyosságra és biztonságra való törekvés velejáró általános életérzése - tárgynélküli jellegében, a szorongás általános dimenziója, mely a párkapcsolatoknál, a féltékenységgel és megfelelési aggodalommal áthatva, a szexus identitás hierarchikus növesztésében erőlködve frusztrálja magát - ahogy a tudatinál, - ahol a leggyorsabban kell a legokosabbnak lenni - úgy a szexusra is megvannak a "törvénynek" kikiálltott fajelméletek, amelyek félelmetesen követik a 'halhatatlanság örök előnyeinek' zárt logikai láncszemeit, amiben az igazság 'felülemelkedve' a valóságon, logikusan 'értelmessé' teszi azt (csingacsguk?)
Ennek értékrendi szabályai, nem kedveznek a szerelemgyerekek születéséhez, - akik hivatottak lennének a 'szabad' öröm-érzelmek kultúráját éltetni és örökíteni
A szerelemgyerekek fizikai síkon kevés szabadon élhető világot találnak, ezért gyakran 'fejjel mennek a falnak', - öngyilkosok lesznek, vagy bolondok, - az örök forradalmárok végtelen harcával próbálják szintézisbe tenni a biológiai lét polaritásainak felfejlődő természetét, annak vajúdásait - (archetípusa a "fiatalság" mint örök generáció)
A szerelemgyerekek élettere, a vágy-álom – álom-vágy memória, - általa minden kedvesen ismerős, de semmi sem összefüggő, illetve logikusan behatárolt, - az elhasznált tér-időt lebontva alakíthatják, a megtisztuló örömet, - ami a vágy-öröm izgalmának teljesség érzetét, nem feltétlenül a kielégülés pillanatában és egyetlen formában tudja csak elképzelni és megélni, - maga az 'úton-levés'-ben válik időtlenné, (analóg szabadsággá)
- a 'céltudat' ezzel szemben egyfajta ideológia, ahol a cselekvésből ,rácio centrikus törekvés lesz, - értékdogma protézisekkel támogatva az érzések helyett lesz, - 'kitartás', "felelősségérzet" 'akaraterő', "céltudatosság" 'határozottság', állhatatosság stb.- az erkölcsiség teljes tárháza rendelkezésre áll az érzelmi azonosulás igényének lefojtására ill. tudati transzformálására és az "okosan" rideg ráció modelljeinek felmagasztalására. A hierarchizmussal tekintett "mindenható" ráció ideájába vetett hit, átérzések helyett, az "objektivitással" és morális dogmákkal idegeníti el önmagát saját érzéseitől, - tudati élettere a társadalom személytelen mennyiségéhez kötött, amely érzelmileg nehezen megközelíthető és túlságosan 'elvont' lesz az érzmegközelíthető és túlságosan 'elvont' lesz az érzelmi egoja számára, - mégis természetesen éli meg a kollektivitás ideájának 'következetlenségeit', mert szexuálisan már nem idealizálja a "társadalom" koncepciót, ahogy az intézményesített család ideájánál kijelöli az "azonosság" határait -
a természet evidens "erkölcstelensége" minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent megformál és utat törve magával, hozza létre önnön bűntudatának félelmeit is, ami önmaga 'rossz' eredetének érzetével, a meggyőződés hiányának és a torzult identitásnak a kellemetlen közérzete
és amiről nem beszélünk, az a mozgást érzékelt viszonylatok nyelvi jegyei (kódjai) - és az ugyan ilyen 'elnagyoltan' (slamposan) meghatározott - érzékelési szelekciót indukáló organizmus természetéről
('automatikusan' megtanultunk "beszélni", független attól, hogy miről beszélünk, ill. hogy mit értünk alatta - és alatta általában nem értünk semmit, csak érzelmi identifikáció igényétől hajtva átgyúrjuk igazsággá a racionalitás beszabályozottságát és a jól bevált másolatot másoljuk, a reflexértelmezésekben létrehozva az átlagok és normák mennyiségi dominanciáit - a "helyes-írásra" vagyunk elsődlegesen nagyon érzékenyek - (a tartalom itt, mindig csak egy formával lehet azonos)
az ismeret, mint a forma meghatározottságában jelentkező, azzal együtt-járó, állandó változásban való természetének megértésével szemben az 'intézményesített' érzékelés, önmagát beszabályozva, szűkíti az általános érzelmi analógiák érzékelésének képességét ('intelligenciát'), ami hajlamosítja, a szerelemgyerekek fekete bárány-ként való sorsának a beteljesedését
kritikus szomorúság
("ma olyan tiszta a búbánat, szomorúság" - A.sms)
olyan szépen egyszerűen, felesleges cirkalmak nélkül fejezted ki ezt az érzést, hogy "kicsit hatás" lett belőle érzelmileg - "korszerű" nyelv-vezetve "átjött" -
az már egy más dolog, > ha "kívülről" látjuk ezt "okosan" érzelmek nélkül - ahogy minden mozog, fordul, nyughatatlan -
az érzelmi információt, a tudat racionalizmusa próbálja leigázni, semlegesíteni, kategorikussá, esendővé, meghaladhatóvá tenni - általa kritizálódik az érzelmek minőségének vagy intenzitásának változó természete és ez miatt bizonytalansági tényezővé alakítja mentálisan, ("rend a lelke mindennek" értékrend nevében) - az "öntudat" változatlanság érzetének hitében, amiben önmaga előtt nem mint érzékszerv jelenik meg, hanem mint az "fölött" lévő ("objektív"állandó) - saját magát a normákban, komolynak és istenien mérvadónak állítva be mondja, hogy együnk sütit ha szomorúak vagyunk, vagy ha nem segít, együnk még egy sütit, vagy próbáljunk meg egy másik fajtát - így szomorúságunk oka fogyottá válik, illetve már majd a süti hiánya okozza
(a tudat kritikai gondolata visszahatna a napi aktualitásra, de önmagát függetlenítve, a gyakorlati változtatást egy 'külső erőskezű központi akarat' lépésétől reméli, így a történetek csak terebélyesednek és kevesebbszer lehet torosnak valót vágni belőlük, mint amennyi mérget megemésztetnek)
ÓóóómájGááád ?!?!
A "tudat", mint a létben önmagát egyedülállóan kivételesnek hitt jelenség, - e "koncepciójából" következően kollektív érzelmi dimenziójában eléggé egyedül és "árvának" érzi magát a világegyetemben, - így fejlődési szakaszának stádiumában, - a kollektív öntudat szimbólumaként, identitási szükségletben megkreálja magának az Isten fogalmat, ami a Mama szerepét tölti be, illetve a Mama 'egészalakos' jelenlét-képének hiányában, a visszahatott,szopogatott hüvelykujj
.
- isten bezárja a végtelen rettenetes értelmetlenségét és káoszát majd megszüli önmaga által a konkrét végtelent, melyet a jó érzés bűntudatos szándékával teremtett és melynek kezdetével és határaival értelmet is ad ennek a kivételesen abszolutizált időnek, amiben a hitét realizálni tudjuk, így nemcsak az erkölcsös jó identitásait adja meg, hanem az értelmesen elrendezettség magasabbrendű öntudatát is
- mindezek alapján a tudomány is megtalálja az anyag lényegének értelmes okát - vagy legkisebb végső kicsinységét, ahol a végtelen tér véget ér az egyik végén
Ezekben a frappánsan leegyszerűsített dimenzió határok között találjuk meg mindennek az alapját és abból levezetve értjük meg az értelem központi magvát amivel minden stresszt, mozgást, bomlást megállítva, az örök ifjúság elixírében és az abszolút egészség csúcsán állítjuk elő a fogyasztási javak, önmagát automatikusan előállító végtelen raktárfeleslegét, ami a vágyaink okozta függőségünket végleg felszabadítva adja kezünkbe a jövő hivatalos jogosítványát, ami által csak a színtiszta virtuális nárcizmusunk degenerálódásának mindig friss trendjeiben gyönyörködhetünk, - valamint, „modern- korszerű” szabadidő ruhakollekciók viselésére is feljogosít bennünket, hogy méltóságunkhoz illően fogadjuk a tölcsérfülű marslakók kíváncsi rajongását.)
átlagleveske
Az átlagot a mennyiség hitelesíti
Az összkapcsolatok globalizációja megköveteli a jól látható átlagot:
Mi mindannyian erkölcsös és jogkövető állampolgárok vagyunk, - meg ilyesmik.
Ha az átlagot nem látják benned, akkor bizalmatlanságot, félelmet, közönyt, undort, stb. – vagyis többnyire negatív benyomást ébresztesz a kapcsolatteremtési szituációkban,- de mivel az átlagosság, egy virtuális absztrakció, ezért konkrétságában, csak a látszat fenntartásának a szertartásaiban nyilvánul meg. .-(tudniillikmiillik)
Meta-kommunikatíve így fejezzük ki, hogy a faj szempontjából mennyiségi hitelesítő szerepünk van, - ezért mi vagyunk a faj : így tudjuk, vagy szeretnénk hinni, csak nem érezzük át, mert ezeknek a cselekvéseknek, kifejezésének a szabadelvűsége behatárolt és normatíve agyonszabályozott.
Az egyen-forma, amivel a megtévesztés kultúrájában igen gyakran találkozhatunk, nem teszi lehetővé az egyéni érzelmi dimenzió örömelvű csatolását, - helyette a felerősített racionalizálás abszolutizálását gyakoroljuk, amiben nem megéljük az életet, hanem végrehajtjuk az elvárás szerinti feladatokat, melynek kötelességtanait az anyatejjel szívjuk magunkba, majd a jutalmazás – büntetés motivációs tengelyen balanszírozva, pán - prostituálódva lépünk kapcsolatba minden viszonyunkkal.
Az egész folyamat lényegében a kollektív tapasztalat (genetika,tudomány) atyai jellegének egy sajátos értelmezése, amit a mindenkori „modern-korszerű” államgépezet - a faj identitása jegyében használ, a faj egyedével szemben, - aki kezdetben természetében hordozva keresi az élhetőség szabad és örömelveit, de akinek a dogmák fogják előírni, hogy mi az amit megtapasztalhat és azt hogyan és mikor. Azután ha a modell elsajátításában megfelelően közreműködött, a kiállított papír alapján hozzájuthat identitástudatához.
Ebben valósul meg az átlag, a norma, az előírás, a törvény, a szabály stb.,működési elvet kierőszakoló karaktere, aminek tudati alapja, kicsiben és nagyban is, mindig egy, valamely konkrét Időhöz köthető tapasztalat, relatív érvényességének a kimerevítése, örökérvényűnek kikiáltott értékrendje, mely a közmegegyezés hiedelemvilágán keresztül realizálja a kövület megtartását.
Ezek nélkül, a „kultúrpolitikában”, az emberi egyed „minősíthetetlen primitív állat” lenne, - vagyis a Nagy Szabályzók szerint, - akik elhivatottságot éreznek az iránt hogy másoknak is megmondják, mit tartsanak jónak vagy rossznak, - az emberi természet nem az ösztönök felől rétegződik időben, hanem a kor ideái mondják meg és alakítják hogy mi az emberi természet és faj élettereinek "normális" viszonylata. – A kor ideáinak közvetítői pedig a hierarchikus kannibalizmus nagy örökösei, akik legalizálni képesek a megfelelő automatizmust, a szabad rabláshoz, ami az intézményesített maffiát nyakkendőbe és mentelmi jogba öltözteti, melynek lágyabb szívű képviselői, - legalizálás hiányában visszaesnének a rabszolgatartás kényelmetlen közérzetéhez, ami viszont meggyengítené fennkölt jóságtudatuk boszorkánytükrét.
(A szociál-Darwinizmus J
védőügyvédjének nyilatkozatából: Így mi mindannyian tudatlanok és ártatlanok vagyunk, semmi közünk semmihez, - mi csak bérelt jegyszedők vagyunk, a mű-mérgekkel összepancsolt, és a végletekig felhígított életnedvek keserű csöcsein, melyek minden irányból szennyezett és gazdaságosan szűkre szabott életterünkön aszalódnak. - reméljük hogy szerveinket felajánlhatjuk, aktuális jóakaróink javára, még azelőtt hogy kötelezővé tennék -Köszönjük szépen, Jó napot kívánunk)
demagógus mókusok és a túlélés
Az "oktató" mint modell, (ismeret-tapasztalat közvetítő) összképének akaratlan dominanciája, a célirányos pedagógia szándékával szemben:
Alaphelyzetben a „tanuló” a „teljes tananyagra” érzékeny,vagyis semmi nem kerüli el a figyelmét amit érzékszervei képesek érzékelni, - nincs szelekció az érzékelő receptorok között ami megosztaná koncentrációra és perifériára az érzékelt világot, mindig mindenhol tapasztalás történik és a "jó - rossz" egyénileg megélhető közvetlen dimenziójában, az emlékmemória kis kvantum területei szaporodnak, akár szagmintáról vagy képről, hangról, ízről stb.,legyen szó,vagyis a gyerkőc folyamatosan él és tanul az adott genetikai készlet által, ami már önmagában hordoz egy irányt, a belső potenciák kifejlesztésére és használatára - (majd fizikai síkjának egy új dimenzióját tapasztalva, az "én egojában ébredve", eléri első spontán "megvilágosodását")
Irányában, független attól hogy ezt valakik, helyesnek vagy helytelennek tartják
A tudat általános predesztináltságát, azonban az intézményes oktatás olyan keretekbe kényszeríti, ahol el kell sajátítani, a ránk váró feladatok teljesítésének módjait és ehhez olyan fókuszált ismeretekre van szükség, ami legfőképpen célirányossága és ütemterve miatt, kizárja a „tanuló” személyiségének minden egyéb társdimenzióját és bioritmusát, - azok kapcsolati igényének megjelenése, zavaró tényezőnek minősül. Az átadott ismereteket nem kell értelmezni, nem fontos hogy egybe esik e, az érdeklődésünkkel, csupán be kell „vésni”az agyunkba. A tekintélyelvű oktatás pszichikai „üzenete”: - nem fontos mit gondolsz, csináld amit mondtam, -(mert ha nem felelsz meg az elvárásoknak, minimum, a közízlés hülyének fog tartani, és kiközösít, majd az "alantas státuszok" frusztrációs tréningje után, - a mindenirányú egzisztenciavesztés, az őrület és éh-halál levesbe lógat) - a szünetben, a vakációdban, vagy szabadságod alatt, már azt csinálsz, - amit már nem én, hanem valaki más fog előírni részedre.
– A racionális tananyag, a már konkrét tapasztalatok átadása mint ismeret,de az ahhoz vezető út tapasztalata ismeretlen marad, - ezáltal a sikeresnek és kudarcnak tartott próbálkozások, kísérletek természete, mely az ismeretszerzés alapja és fő önkontrollja lehetne, - kiiktatódik és az ismeretelmélet helyett a konkrét praktikus kulcsrakész sablon jelenik meg, ami már megrágva kerül az asztalra, csupán csak lenyelni szükséges (az utánjátszó,ismétlő, a másolatot másoló, praktikus ideológia jegyében) - és ezeknek értékrendi transzformációja is egyben, amelyek dogmatikusan jelölik ki a megismerés egyetlen üdvözítő irányát az intézményesítettségben. Ezen praktikussággal azonban velejár, hogy a személyes tapasztalat és a felfedezés öröme elmarad, valamint az ismeret, egy kapcsolat nélküli zárt kvantum marad és megértettségének foka lényegtelen marad a használhatóságához képest.
Az analógia által elérhető bizonyosságok átérzése helyett, a tekintélyelvűséget kívánó ismeret közvetítői által küldött sokféle üzenet között, megtalálhatjuk az érzelmi zsarolást, a csokis süteményt, piros-pontot, az oklevelet, majd később a bér-díjat és a vérdíjat, - a prostituálódáshoz, a szellemi, fizikai agresszió teljes tárházát,- hogy el ne tévelyegjünk szellemi érzékenységünk örömelvű felfedezéseiben, - hiszen arra már nem lesz szükségünk mert a motivációnk alapja már átkódolt lesz a pénzvilág mérlegein - és akkor már tudni fogjuk, hogyan legyünk és maradjunk jó gyerekek az elszámolások jelenléti ívein .
A dogma alapú „okosságra” nevelés, mindig egy konkrét helyzet, konkrét megoldási verzióját favorizálja, - így a tananyag, gigantikus mennyiségű konkrét helyzetek összessége lesz, - amiben a sok-sok szakember mint funkcionális fogaskerék, kapja az örökített irányt a gépezetben.
A gépezet effektus jól tükrözi a mechanikus logikájú felhasználó rendszerek szűk tartományban mozgó élet és tudatminőségi szintjeit. A „racionalizált realitás” világképben ez abszolút egyértelműként megélt, kizárólagos valóságtudatot jelent, aminek legfőbb istene, a gazdaságosság rettenetes hegemóniája, ami a pénzkóddal transzformálja át az embert gazdasági tényezővé, mely ember, természetesen a belső szabályok alapján annál kevesebbet ér, minél több van belőle, ezenkívül biológiai és egyéb életszerű szükségletei miatt már gazdaságilag nem is igazán korszerű, - ezért távlatait, a jövőre nézve már önmaga is úgy látja, hogy csak a „TÚLÉLÉS segíthet rajta,
- ez a valaha volt szellemi drogok leggyatrábbika, ami már koreszménnyé hatalmasodott az öröklésben, a diktatúrák által kínált ideológiaként, a kiszolgáló személyzet számára, és az ellehetetlenített életfeltételek himnuszaként támogatva a totális megalkuvás és tehetetlenség új identitását: a „túlélés”stratégiát.
Ha a túlélést értelmezni próbáljuk, akkor megközelítőleg az életen túli vagy alatti minőségtelenséget jelenthetné ami egy kicsit a jóvátehetetlenül roncsolt vegetációk reménytelen kifejlődését, vagy az ideák bomlási agóniáját címkézné fel, - de az is lehet hogy a megkövült egoidentitás szoborformába öntött életének egy pillanatképe, ami örökre elrettentővé varázsolja a halhatatlanság társeszméjét is. (azért…viszont a „túlélők”, így egy kicsit halhatatlanoknak tudhatják magukat, még "életükben")
A "túlélésnek" van még egy olyan "pipere-selyemszalon" olvasata is, amiben a "túlélő" olyan problémával áll szemben, aminek megoldási verziójára nincs korábban elsajátított sablonja és bürokratikus eszköze vagy háttere, így az új klisék kialakításában, használati utasítás nélkül, botladozva alakítja önmaga legendás hősiességének halhatatlanság mítoszát; - a "túlélést"
