elmemagazin

Elmemagazin


A filokopter kiönti az agyát, megtépi a szívét, aztán ledől a pipacsosban - állatkerti séták emberek között - az idők elhamarkodva lejárnak és bezár a pereces is hogy elejét vegye a túlzott lelkesedéseknek



- a személyes érzelmi jelenlét = az én által kreált még képlékeny ideabogár elképzelései konkrét helyzetekre való kirepülésben -
érzelmi szinten beleérző vágy és hiperszenzibilitás - a szabad tapasztalat és kifejeződés lehet az élet - a normarend hitével elrendező inkvizítor, ami konfliktusait önmaga 'tökéletlenségein' torolja meg, - az pedig az a krónika, amit előre megírtak a 'halhatatlan kövek'




időhírek

"Az apák a modern korok utolsó kalandorai" - egészségükre és vesztükre UV-zöld kiwi-szörpöt bontottak - azóta "rágják az agglegények maguk a csokoládéjukat", - Bambiból Barbie lett, az ipari szalonnából természet azonos McDöglesz és a legújabb Electricité Chair modell már a beépített computerrel állapítja meg a kilehelt lehellet viszkozítását és széntartalmát - szédületes tempóban halad a normaidők csökkentése - Plata del Taktaharkaniban az utolsó nagymama is megkapta a topmodell szérum transzgénjeit és estére a polgárok már a gumicukorbetétes nanokvark sziliciumszívvel programozva nézhetik a beépített képletapogatón át a "csehszlovák Tv2ő tartalék bemondónőjének" legfrissebb kalandjait" - a kor szellem átmenetileg megélénkül, majd hétfőtől újra drágul a levegő, a sűrített paradicsom viszont minden gyógyszigeten megkapható, de vigyázzunk a 'kacsazátonyokkal' és kérdezzük meg reklámfőnökünket, hogy mennyire töltődjünk fel Balatonszelettel, ha a Járdaszigetekre utazunk.
Híreink után az Élelmiszerköltészet remekeiből állítottunk össze egy csuporral, - kitüntetetten érdemes kémiaművészek tolmácsolásában, - a szív küldi szívesen előfizetőinek.





vár a tér

Az űr lazán elterül
aztán zsugorodik és megfeszül
na és, - én tüsszentek, te szent leszel, ő lemeszel
mi szétszaladunk, - mert vár a tér

*

Melankólia


Fejed lefejezve térdeden pihen
te zokniban, én cipőben, - ahogy melletted állok,
szememre a légycsapó ráhullt

*

Erogén Zóna


Két egész hét az ajánlat járdáján indított járaton
a slampos járásra tett tét fel s alá -
a felső combok vonalán, a belső combfal finom fékfalai felett
egy emelet meleg lehelet a Lélek, s a lelkész a nyújtózó hímvessző





Blood Kapitány ; - Buli a Padláson, Buli a pincénél


Sötét van...
a sötétben, sötét kalapok,
hullnak, mint a legyek
a letaposott fülek alá gyűrt heverőn,
sonkát esznek
Totális Fatál a fotelon,
a mutter alatt matrac
a fater alatt vágják a fát
a falon molylepke mosolyog
a cselédek a csalánban
cimbalmot hámoznak
balkézről Etel, jobbkézről Katalin
hölgyek, kamaszok, ragtapaszok -
tejgumit rágnak
a függöny mögött, fülbe-füge, -
átlagban egy jól működő cserépkályha
A meleg WC-ben,
bőrigázott nagybőgő gőzölög

*


Elmemagazin

Jenővári-Bocaccio, nevezett elmegalamb és Lavottiána konstantin császár a fiatal olasz vers és a szerelem úttörője, - mind együtt Hiperyon és Phillips álmaiban átfolytak a női májbajok vászonnadrágján, - az állukon és nyakvonulataikon áthullámzott fuvolatenger nyaldossa, a Medárd-légrózsaszputnyik halovány zálogbugyiját, - az avatatlan olvasó erre már bizonyára megrekedve, pupillangót eleresztve, kocsonyából felszisszen ; -ez már Elmemagazin ! - aszencségit ! -hol vagyok... - nos kedves nyájas olvasó, mi mindannyian szédülve tágulunk, hogy hol vogy muk mik !?!?


*

3 grill


Három lányom, - Három fán
énekelnek, - haj

Száll az ének, vitorlák égnek
rongyolódnak - haj

három lányom a meggyfán,
óbégatnak - hej

*



*

Tanmese

Az ügyetlen fácánvadász az aktatáskájával dobálja a fácánokat, de azokat nem találja el, viszont táskáját átdobja egy nagyon magas kerítésen, - segítséget hív, de mindannyian és mindannyiszor eldőlnek a kerítéshez támasztott létrával -
- ("azután jött az erdész és mindenkit kizavart az erdőből")


(hogy mi ebből a tanulság ? - mivel a jelenség a lényeg formajegye és mivel a jelenségeknél a forma lényegnek titulált, így kézenfekvő, hogy a jelenség mint lényeg dominált) csingacsguk ?





change-beatle wigwam



a déli szélben szelíden feltekeredve
csoszogó unokaöcsém voltam
sírás közben a süteményt nehezen nyeltem
apuk és papuk a mozgólépcsőn rekedtek, elvesztek
mennyek alatt, hétpecsétes büropaták
papírsárkánnyal terítették be a földet,
eregették tele az eget
egy irányba menetelnek látnak éreznek
hogy e végre legyünk öntudatlanok
a nevesített személytelenek erőművében





Mit hús kis hentes ?

Tán csak nem sós hús kis hentes ? - ("én mintek minteni mint vagy te itt") Mi mind jöttünk minteni, hogy mit Sücc itt - was kochen sie mitsütz kleine Hundertwassermanner tüdőgyulabácsi und oder besser desszert tüdőgyuszi - ( ein koppa itt - ein koppanázs ott, akárcsak Bösendorfer + ki van a Fassbinder vagy a mélyhangú vizimadarak

Sárgáskékes kénköves rövidre nyírt nyelvünk térdig ér - hideg ablaküvegre nyal, tapad - kint esett egy kicsit, - kívülről a kis duci dagi parókás galambok hozzák a megázott táviratot, - hogy Budán rókacsók csattant a jeges-nádas bullvaron s hogy Mechwart Dán király vágtatott fakó angol lován a sekrestyésbe
- ám legyen az is ami hol volt hol nem volt - a szárnyas kis bányászok, kik mindig majdnem győztek, most is alig győzik reménnyel, - a Kalapácsos Mazurkában iszogatnak, nyakig ülve a gőzben, - de ne legyen a nevem, von Hamulet by van Dyck, ha nem a Holdlovagok tompa de nagyon erős fénye süti a hátukat éjszaka ropogósra - bevilágítva az ágyak alá is, - a Sorssal pörgetve eszelős tekintetében, a kiszáradt idő fakerekeit
( " a falióra két tördöfést ütött és a szüz vére halkan repül a hold alatt" )
ifjú Kis Keserü Johen, - megbolondult nagy-Boldog Templomosok fogadott fia, - az asztal alatt görnyedve szuszogott, - kirakott kukorica szemek fölött nézte a jövőt, majd rámerengve a tüzesedő tűpárnára, elindult a langy homokon és egészen távoli patanyomokba révedt - később, a tengerparton Einstein Albert kockaköveibe botlott, - ahogy Otelló sakkban tartott magánya c. képes-könyvet lapozgatta, majd ebből libbent át Frissotő és Nyaktilő metafizikus szerelmének fehér szobájába, (cream-white-room) hogy meglesse a fürdőző Zsuzsannát és kishúgát Zsófit is
- a mézes nyállal összekent ízek élein, szétváló tekintete simogatóan elveszett és beleolvadt krémeken dagonyázott, mint amaz jó öreg Kafferok a meleg sárban jó-lakottan henteregve a bivalyotthon aranyos kereteiben
Fülbevaló Szerelmei, répahintákon lengték be a gondolatok útvesztőit, de fényessége ösvényein elvakult törpe-Nap, így is előhívta a párás égető ködöket, hogy lefényképezze, a megszelidített Halál elpirult tekintetét



*



Keserű János és Patak Iluska speciális története : (avagy Királyi Többes a 7holdas zavarosban)



- Egyszer vót...egyszer meg annakelőtte...fiatal nagy bajusszát Keserü János megpedertetvén - a Sületlenségesnek hányta szömire, - meg a zsebéből is mind kiszórta ami nem köllött...
Amiga-Fiatal-Vagyiga... - addiga vagy Fiataliga, - utána mög má egész más...sőtesen még az e-mútt meg a régvótt is más lösssz...hátmegmég a jövendő is... -egy szó mint száz...elég az hozzá, - hogy a mindig minden egész Másban...
a májusi kukoricásban....meg másholis...mindöny megtöriktényik, a Valaholanosban...
Jelképpassiónsön - Ámdevéresősón

.>..vájár egy kicsit mer foládozok most egy kis Tojásosnokiát...- eztet meg majd folyatom tovább... >
-.Neked lelkem szentem kicsi kincsem, meg ehunvanni...a Mákoskivánkos... - mosd meg szépen a kezödet...oszt egyémá...,
...Iluska, szép lassan falánk mohósággal begyúrta arcocskájába a mákosvánkost, oszt asztán kisóhajtva az ablakon, messzi nézett, nagy citromtorta szemeivöl...
- édes-májas SzüzMárijám, hol lehetsz most kicsi Bunkócskám, hogy nem érezed epekövecskéim kényes sóvárgásait...- dorombolt magában ...
Szegény kicsi Keserü János ezalatt a Sóhivatalban vakarta már tarkóját, barkóját, fejebúbját, majd a melle fölött egy kicsivel balra,...meg rugdosta picit a széklábát...,
de hát nem vót nála Róza, így türelme se lehetett sok-sok.
.
Keserü János hidegen ült a megtürt türelemben -
- majd a feje fölött lógott huzatos teremben őrbundába burkolódzott, s jól belesubálózott kezes-lábastúl, - abba, mit a ruhatárban kapott kölcsön -
..de egyszer csak.....no lám?...- ereszkedő sasként meglepte ihlete és előtolta, már busásnak indult fejéből,.. a Fiókot,.. melyről senki nem tudott....!,
- még Napvárosi Nemtudomka se, - ki pedig, lemeztelenített titkok Álomszékét, neki álmodta mög,..s szögezte bele, háromszögü tenyérébe -
- de mög mielőtt ez megtörtéhetett vóna...egy homokviharban tanákozott Holobükkel - ki János kenyerestársa lett a Kendek Rendjében, - skit már rég áztatott el egy kiadós eső, -..száraz torkát köszörűve, épp szomorúan nézött a asztal alá.... kezei lavorba lógtak, - és mialatt nem tekingettek egymás szömibe, szép lassan lement a nap

Így hát Holobüki, - nap napután nézett...és mit ad Isten.!..erszénye üresvén, cseppetse telítve, szárazon porlott porrá - és tudva tudta, hogy a leges-leges-legjobb, ha ebbe nem is gondol belefele....nem engedve teret, szennyesrekeszeknek.
Így teltek a percek és évtizedek, mig az idő egyszercsak féluton megfordult és a múlt felé nyílt jövőbe vitte életlétük lankadó emlékezetét, hogy átérezhessék a még meg nem születettségük eszméletlenségét, hol az empír tudattalanság időtlen sugaraiban álmodják meg az egyetlen Anyákat, - átadva nekik álomlétüket és átvéve tőlük az életet....most hídjaik, melyek leszakadnak, - hol együtt vannak, - egy zsebkendő Nap átvilágítja emlékezetük.... s az a bizonyos Fiók... előcsusszan....S lááss csodát..., - láthatatlan tartalma, - előtárult poros hátlapján... - János, ahogy összevissza nézte, nem is bírta azonnal szembeolvasni , - hátratolva rókagombás süvegét és szemöldökét összefonva mély homlokán, - álomba merült...mmm...zzz....

- hát te ki vagy Atyafi - szólitotta meg a hangosbemondó -
- Budapest János a becsületes nevem - Ombre - vágta rá János - és némi zavarában elővette rég nem látott vajaskenyerét
- kicsi a Bab de Erős Jankó nem te vagy? -
- lehetnék én...bárakár mademoiselle Closett is, - akkor se ösmernél rám facsiga, - mert már régen bujdosok az elvtárspajtásokkal egy cipőben, - de külön busszal pendülünk B-húrban - oda vissza átszállunk Balatonnál Velencén át Zebegénybe, de még most se tudjuk hogy a "Rendben jelzést" ki és miért adta le ránk.
- no csak meg ne merevedjetek, meg ne mennyetek fejjel előre, vagy mindamellett csak mindig messze tőle és ha a végére értek, ne nézzetek a lábatok alá, hanem az égre - és azt az Ultraviola Csillagszórót keressétek amelyik megbújt a Szaturnusz mögött, - fél kettőkor meglátjátok, - hogy az idő nyomtalanul eltünik, - de azt ám a gumiszőnyegre ne lépjetek és ne is öntözzétek meg...
- Tenkes' az útravaló kézitanácsot, kis Baronett fehér Bőrharisnya - hétágú Napom szétszóródva sziporkázzon felettünk és Allah növessze hosszúra kukacod, selymes tenyészetedben. . . . .
János hunyorgó bajsza alatt alig észrevehető mosoly kezdett elterpeszkedni - és a naphomály bearanyozta Iluska neocelebrális cortex-ét is, -átvíve a transzmisszió simaságával a tükörgondolatok sugarait - oda-vissza lövellve nedveik hullámcsapásaival

- Holombuki viszont egy távoli folyosón tétován közelítve mormogta magában a Verbálszexritmus-Monotónia, kántáló szentségtöréseit;... - 'mindhalálig ez meg az .. kakaósfasz - olajoshalaspicsa ' - göndörön szőrös tökös pöcsöm, dögös csöcsödhöz lököm...lökdösöm... dörgölöm....gyömöszölöm... - János ebből mit sem vett észre vétlenül vissza úszott a tejtenger fenekén - néha hozzá érve, majd hozzálapulva mozdulatlanul - körötte a légbuborékokban világok forogtak ünnepélyes lassúsággal - világos kékségük tisztasága, vakító ragyogással melegítette kifehérített emlékezetét

- így aztán mingyá többet ért egy forintnál - - képét megtörölve, - két kezébe véve szétnézett...és boldog nyugalom árasztotta el egyensúlyérzetét...Remény kismadarak süvítettek fülébe és nagy messze még a rinocérosz-tábla-harangokat is meghallotta, - pedig azok, - akkorra már visszavonva réges-rég elfelejtődtek -
ezéraztán vaktában dőlt Dunába, Fekete Seregeinek valamennyi Lélekszáma és Kabalaszáma, - elhintve az út porával, - a lecsúszott boroshordókkal együtt a folyók elágazásaihoz...
Twai és Hola, - nővére és huga két kutyája nagy csóvájára, kik az ágyba téptek - de a Borfa-szagért is megőrültek - meg a hirtelen jött gyönyörtől.-.
- kora este aztán, mikor már a szekér bedőlt az árokba, - elcsendesedtek a levelek és János szippantott még egyet a kátrányosból, - majd összeszedte mókuspókjait és visszagondolva...megindult magába...
és Juliska-Ilona is, ekkorra már, - majd átkeresztelkedett - sápadt szöcskenyájakat legelésztetett barlangja bejáratánál, - mivel hogy nem akart hátranézni már - és minden tekintetét összeszedve behunyta szemecskéjét -

( az Örök Álomban veled álmodom, - és benned is. az öröklét álmodik velem )Medál2o6f2oho625


*


Empeer da vinci autentic soleil via appia 9

(átváltozás)


a Testelen Valóság matériája,
feje fölött pörgetve majd földre ejtve örökkön
feledi a gügyögő igazságok törékeny fiatalságát
ha ezt megéreztük, nincs már mit tenni
a hóhér kézre kerül és lenyesi kontyát,
hogy játékot adjon a fájdalom kezébe

Az átváltozás minden erőt elvon, belélegez...
ujja köré csavarva az utolsó gondolatot
visszanézi körbe járt önmagának
maga után húzott tünékeny sziluettjeit

a világunk véget ér velünk
és ez megnyugtató,hogy álmodjuk az egészet
az örök álomban veled álmodom
és benned is az öröklét álmodik velem





körhinta

 ha pl. Fellini vizuális örökségét vesszük különösebb átváltoztatások nélkül térhangulatnak,  elénk tárul egy olyan körhinta mely kívülről zárt és belső boxaiban, külön-külön, olyan önmaga élethelyzetei léteznek, melyek csak lehetőségek a realitásban, a valóságban viszont ami minden lehetőséget magába foglal, élhetik minden életüket, amik az adott létkonstellációban egyenként mind meg is valósulhatnak, de mivel mindig egy játékos időgondolata van ennek a körhintának a közepén, egyszerre csak az egyik boxban vehet részt a körhinta menetének és saját utazásának viszonyában.

Ezt mind, - Barátfüle Angyaloknak gondolnám, de már elég messze vannak és a szél is viszi a hangokat a szélkakas szárnya alatt feltépve száguldoznak  százezer apró irányba szóródva tovább  és már csak a nagyon magas röptékben élő Katicabogarak hallják tisztán             (mint pl- JN GR MEa)










'Bittermoon'

Édeskeserű lelked időtlen szépségében gyönyörködöm újra és mindig - kék szegfű-nárcisz vagy napod ablakában - hozod viszed a szerelmet és szétszórod magad az isteneknek - őrült beteg elmékben sugaraiddal gyógyítasz - és mindenki belehal a boldogságba, ki csak beléd mer nézni - nem is kérdem honnan ered a csoda, csak belélegzem megváltóan parázsló csillaghamvait

világokon átszédítő repülésben, zaklatott izgató lüktetésben látlak - bőrödön átszövött fénykígyókban is hullámozva remegve széteszem a gyönyöröd...
egyszer csak meghalnék beléd örökre szabadon engedve a felejtést
holdakként keringő minden gondolatom öledben hasadna és mozdulatlanságaim elszórtan csillámló köveit gyermekek dobálnák tükörsima vizekbe...




Gyci-56th.Brthd.


Kinrim szarvasok aranybóbitás hósapkában bőgnek, hogy fiftisziksz az már fix!
de te végy kedvesen meleg illatfürdőket szférák zenével és a születő könnyed szüzesség száll tőled a borsófülü hercegnők szive-melle közepére, - hogy ne dörögjön a szén az ablak alatt




Kezek


néha kezek simulnak melléd, rezgetve a fény melegét szemedben
máskor felégető vágyban néma sikolyba fojtják az imát,
majd szeliden csendesülve vakon meritenek álomba




EASYDOOR EXIT : haláljátékok

Izidor egy kis rémusz-romulusz, aki elindult Lutrémondta nyomában




EUtanyazia


Mária és József is éhezett a kulturára,
egy kicsi pap kent is nekik egy zsíros-jézust vacsorára,
hogy a szellemiség áthassa karcsu hasikájuk,
még egyszer s utoljára, - ettől aztán össze is futott a szivárvány az ipari szalonna körül, majd miután jól kihányták
elindultak kora reggel Nirvánába,
mint P.Sanyi és neje a moziba,
csak ők bugyi nélkül, vissza se nézve
tünnek örökkön tova




Tilos az ámokfutás


mézet se nyalok már és nem is pipázok,
igy hát most jóhiremre se vigyázok,
ezért ha ámokfutó leszel egyszer,
társul szegődök melléd
mint vegyészhez a vegyszer,
de mig a vég ki nem elégit és várat magára,
küldj egy Bajtárs-szeletet a bankszámlám javára...

-viccelsz? -kérdezi Malacka - nincs is bankszámlád
- Nemigen - szólt Micimac, és elindult a Tilos az Á...felé





Hamletvanma


ki mi mikor mi volt, mind elveszett - ma hamlet van, végtelen egyszerű vagyok hidden semmi benne táguló nyugalom - nem is kérdezek, lassan óvatosan nézem, velem sok súlyos test kényesen gondosan bearanyozott hebefréniák elszáradt kígyóbőr álmokban - meztelenre vedletten mindenfele tekeredve csendesen velevállok - nem állagos állapotom lehetetlen, ezerfelé elfelejtem.... elfelejtem....
- az idő veszetten gyorsulva pörög aztán beszorul a mozdulatlanságba, a tűz jelvénye a mindenfelé szórja csillagait, a bamba realitás otrombán bámulva recseg - örök életre kárhoztatva, jeltelen prédaként, a lét súlyává nehezül...


ÉnistenemJóistenem
lecsukódikmáraszemem
a nevem volt Moevkje
csillagom a kis medve
most meg halok mindenesetre